Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

mást is készítettek. A kéménydíszeket a kémény tetejére illesztették és nemcsak díszítették a kéményt, hanem elriasztották a csókákat is, nem fészkelték be magukat a kéménybe. Azonkívül a gólyákat is elriasztották. Tintatartót is inkább csak rendelésre készítettek. Legtöbbjük szívalakú volt. Az oldaluk áttört rácsdíszes volt. A tintás pohárka mellé porzótartót is csináltak. Készítettek aztán még számtalan csirkeitatót, virágcserepet, régebben mécset, gyertyatartót sőt, olykor-olykor okorinát és pipát is. A GYULAI FAZEKASOK TÁRSADALMA A gyulai fazekasok külsőre zárt egységet alkottak. Ennek az egységnek a céh, később pedig az ipartársulat és az ipartestület szervezete volt a kifejezője. Ezen az egységen belül több belső kötelék is volt, mégpedig nagyobbára olyanok amelyek inkább megosztották, mint összetartották fazekasainkat. Az ilyen legerősebb osztó tényező volt az egyházi hovatartozás. A gyulai fazekasság eszerint élesen két részre vált; református és katolikus fazekasokra. A református és a katolikus csoporton belül igen erős rokoni kapcsolatok érvényesültek, az egyes családok többszörös rokonságban voltak egymással. Bizonyos szakmai megosztottság is volt éspedig a fazekasok és kályhások; továbbá a szakképesítettek és a szakképesítetlenek közt. Erről a megosztottságról beszél egy érdekes bejegyzés a céh számadáskönyvében, ekként: „Ezen viszás fazekasok hoz intézet... Az egyet értés Tisztelet Betsület minkoron idősbjei s Iffjabbnál ifjabb mindig túdósabak kivált képen a mostaniak... én mivel ezt nem is véltem ez előtt tizennyoltz ével hogy még én ezt meg érem mint volt még akor a környül állás... bizonyítom egy Valaki, de azért ezt találd ki mindig jó akarótok Voltam. Tisztelet Betsület Ez a kettő ad elvett Éljen mindenkor az egyet értés — mi közöttünk nem rendetlen. Bizonyítom egy valaki, de azért találd ki" (15). A gyulai fazekasság ilyen összetartó és megosztó kötelékek szorításában mindvégig megmaradt a patriarhalis viszonyok között. A patriarhalis viszonyokat legjobban jellemzi az utánpótlás kérdése. A gyulai fazekasok kívülről igen ritkán jutottak utánpótláshoz, az utánpótlást az egyes családok önmagukból biztosították. Bizonyos „nagy családi" jellegzetességek is alakultak ki köztük. Nem volt ritka, hogy apa és mester fia együtt, az apa irányítása alatt dolgoztak, mint ahogy az is gyakori eset volt, hogy az önállóvá vált fiú az apa közelébe vagy éppen • Ha 15. A céhszámadások első lapján a számadások közé írt szöveg. Igen rossz írás és a számadási szöveg miatt különben is alig olvasható. Az írásból ítélve 1850—70 táján írhatták.