Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

írásos butélán a dísz közé verset is karcoltak vagy feltüntették a készítés évét, a tulajdonos nevét, néha a készítő önmagáról is megemlékezett rajta. Az imakönyv butéla könyvet formázott, a kantáros butéla rendszerint nagyméretű volt és fel lehetett szíjjazni s úgy a nyakbaakasztani. A kerek butéla lapos, nem a hagyományos, szögletes üveget formázó alakú volt, akárcsak a körte butéla. Ez is lehetett zsebbéli is meg kantáros is. A kantáros, kerek butélát márcsak egy lépés választotta el a kulacstól. A kulacs is zöld mázas volt leginkább és olykor írásos is Pecsenyesütő. Adatait lásd a készítményjegyzék 29. pontjában. volt. A kulacsokon is a tulajdonos nevét, a készítés dátumát és a készítőt örökítették meg. Különleges butéla- és kulacsfajta volt az úgynevezett lelkes butéla, lelkes kulacs. Az ilyennek a testét áttörték, a szépen kiformált lukat pedig mindkét oldalon berácsozták. Kétféle rács volt : csillagrács és rendes, külön névvel nem rendelkező egyenes rács. Ez utóbbi olyan volt, hogy a rácsozatot egyenes, ferde, egyforma vastagságú pálcák alkották. Az ilyen közepe kivett kulacsok egyik fajtája volt a perec vagy kígyókulacs is. A miska korsók szintén egyedi darabok voltak. Gyulán nem sokat készítettek, de két igen szép példány van belőlük az Erkel Ferenc Múzeumban is. A miskákban bort vagy pálinkát tartottak. Külön nevük nem alakult ki, a miska korsó elnevezés érzhetően idegen Gyulán. Ugyancsak egyedi daraboknak kell tekintenünk a kéménydíszeket is. Ezek legtöbbször mázas korsók voltak, de a fazekasok megrendelésre