Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)
mikor lett az új hit követője, nem tudjuk. Az Ugray-család szinte végig reformátusok (a mai templom cinterme alatt vannak eltemetve, az utolsó, Ugray Ágnes kivételével, akinek sírja kívül, a templomkertben van, de mára már benőtte a málnabokor). Minden bizonnyal a vallás is, mint minden kulturális és más megnyilatkozás Váradról s onnan szétáradva az említett nagyobb helyeken keresztül, hamarosan lejutott Ugrára is. Mert az egész tájat mint reformátusokat érte a török megszállás. „Török sarcban és német harcban..." A török „...eleinte keveset háborgatta a vidéket". De ahogy egyre jobban növekedett a birodalom, a krimi félszigetről beözönlő és a török mellett harcoló tatárok gyakran végigpusztítják a Körösök vidékét. Egy-egy betörésük után sok magyar falu égett s pusztult el, nagyrészük véglegesen. A lakosság részben áldozatul esett a győztes hordának, részben elhurcolták, s másik része pedig a nádasba menekült. Helyükre a hegyekből ebben az időben kezdett a románság leszivárogni a tájra. Megszállták a rommá vált falukat. A török 1566-ban Gyulát s vele a megye nyugati részét végképpen leigázza. Egyik legborzalmasabb pusztítás az 1598-as „tatárjárás" volt, ami nagyon megritkította a magyarságot. Statisztika szerint 1553-ban 42 000 magyar lakott a megyében, 1595-ben már csak 35 000, s nem sokkal később, a végleges megszállás után 5000! Ez a szörnyű szám az 1660-as évre esik, amikor a török II. Rákóczi Györgyöt akarta megbosszulni, s végig perzselte a tájat, s Nagyváradot is elfoglalta. Nagyvárad ekkor már a reformáció központja, s ezzel a magyar nyelv s magyar kultúra hirdetője, zászlóvivője. Iskolája, s könyvnyomdája, a Károlyi-bibliafordítás revíziójának tervével. A fentmaradt írás szerint a várat úgy adták át a töröknek, ha a nyomdát is magukkal vihetik. Szekérre tették, s a diákok, tanárukkal Debrecenbe vonultak. Bunyitay s más történetírók szerint a vár feladásakor a janicsárok az út mellett kétfelől sorfalat álltak a vártól Püspökig, hogy mennél többen láthassák meg a hősöket. S azok jöttek. 92 lélek, ember, asszony, gyermek volt mindössze! A törökök megvendégelték őket, s Debrecenig kísérték, hogy az elgyötört, kiéhezett maroknyi népnek támadása ne essék. Meg kell említenem a környék, s általában a bihari románság akkori helyzetét, állásfoglalását, s annak következményét. Az 1557ben tartott tordai országgyűlés egyik pontjában megemlékezik arról, hogy a románság közül egyre többen vannak olyanok, akik elszakadtak a görögkeleti egyháztól, s az „Istennek igéjét tulajdon nyelveken hallgatják". Vagyis, egyre többen lettek reformátusok. Egy váradi esperes, Decsi Gáspár „vizsgázta" az áttért papokat, de ez nem elmagyarosítást jelentett. Román nyelven adták ki abban az
