Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

A német megszállás idején (akkor is volt magán^kezelésben) a német filmeket nem nézték meg. Üresen kongott a terem. Egy alkalommal körülbelül 20—30 ember szádorgott be a nézőtérre, a mozis beindította a gépet, járt a motor, pergett a film, de a „mozis" is unta úgylátszik az ügyet, mert egyszerűen elaludt. A film pergett, a gép duruzsolt, s ahogy felriad, a vásznon ágálnak a színészek, s a teremben egy teremtett lélek sincs. Egyenként otthagyták. Ma kétfelé válogatják a filmeket, jó meg nem jó. A vidámabbat jobban szeretik, de ha valami igazán emberi tragédiát játszanak, azt is szeretik, sírnak az asszonyok, sjsajnálják a filmbéli emberek sorsát. A Talpalatnyi földet „műszakban" játszották a faluban, egyik csapat váltotta a másikat, s Marika tiszta szerelme, s a Piros Góz erős egyénisége, harca a nagybirtokkal, intézővel, idővel, igen-igen tetszett nekik. A tájon, ha valamelyik fiatalember olyan konokul harcol igazáért, szerelméért, azt mondják rá; Olyan vagy mint Góz Jóska! Csak egyet kifogásoltak, de ez nem az író hibája, hanem a rendezőé: piszkos volt a Marika spórja! Az ifjúság nevelése Ha végig nézzük a falu életét a múlt századtól, azt látjuk, hogy a faluközösség nagyon szigorú és könyörtelen követeléssel áll szemben a mindenkori fiatalokkal, akikre egyre nagyobb teher a régi életforma. De egyúttal ez volt a nagy, fenntartó erő a népben, amivel ki tudta harcolni helyét a nap alatt. A falu nagytöbbségének (azért mondjuk így, hogy az idősebbeknek és azok vannak többségben) éppen ezért sok kifogásuk van a mai fiatalok viselkedése ellen. Akik, egyre többen és mint a mindenkori fiatalság, többet, mást akar a réginél. A család életében a sok régi hagyomány mellett mégis egy bizonyos fokú lazulást látunk. Ennek okát pedig az ifjúsági szervezet hiányában kereshetjük. A régi Ifjúsági Egyesület, ami összetartotta a* régi fiatalokat, s a mai falu felnőttéit nevelte, természetszerűleg felbomlott, s új életünkben helyét nem foglalta el — Ügráról beszélek — egy másik, egy új. Működött ugyan az idők rendjén ifjúsági mozgalom a DlSZ-ig, ami nem kis lázba hozta az akkori fiatalokat. Sportkört szerveztek, előadásokat rendeztek, jártak gyűlésekre, s körülbelül 80 komoly tagja volt az akkori 20 évesekből. A falu, mint láttuk, kisparaszti falu, s mégis valami oktalan hántásképpen itt is megindították az osztályharcot. Az akkori tanácá nemtörődömsége, akiknek pedig ismerni kellett a falut, a származást, szótlanul ment el emellett a nagyon égető kérdés mellett. A szervezet felbomlott. Ez még 1955-ben volt, s azóta semmi nyoma az újjászervezésnek. A fiatalok — 17—18—20 éves fiúk — a mozin kívül ott ácsorognak a kocsma előtt, az utcán, mert hiszen valahova menni kell. S mindehhez a tanácselnök sem tud mást mondani, mint „...a fiatalok szabad jogáról beszéltünk nekik, de nem beszéltünk a kötelességükről." Mert egyre jobban