Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

vek szétszóródtak a faluban (ezek nem lettek egyéni tulajdon, amint fentebb említettem) de mégis hiányzik a könyvtár. Az iskolának jelenleg 300 darabos könyvtára van, ahol nagyobbrészt ifjúsági könyvek képviselik az irodalmat, s amit most szervezett újjá az egyik fiatal tanítónő. (A Népkönyvtárnak is van valami 380 darab régi könyve, de nincs szervezett könyvtári élet.) Hogy mennyire szeretik és igénylik a szépirodalmat az emberek, azt legjobban bizonyítja a pár évvel ezelőtt megtartott olvasómozgalom. A mozgalom keretében, — mivel Ugra szülötte Szabó Pál — a Talpalatnyi földet vitték le, körülbelül 180 kötetet a faluba. Házastársak vesztek össze azon, hogy melyik olvassa elébb. Jött a csürhe: Ereszd be a kocát! — kéri az asszony az urát. — Menjél te! — hagyta abba pillanatra az olvasást az ember. Mindenki olvasott, s szinte népünnepély volt, a mikor a mozgalom lezárult. Hasonló megnyilatkozás volt ez év elején, egy irodalmi ankét megrendezése. A 250 személyes mozihelyiség zsúfolásig megtelt, s nem kis részben aszonnyal, lányokkal. A három ajtó nyitva volt, a folyosó, az udvar jódarabon tele ácsorgó, befelé hallgatózó emberekkel. Az egészséges, szép emberek, jó ruhában és nyílt lélekkel mondták el kívánságukat az írónak. És kívánságaik közt szerepelt az is: az írók ne úgy ábrázolják a parasztot, mint Göre Gábort, ők nem azok. (Ez nem Szabó Pálnak szólt, hanem rajta keresztül az íróknak.) És ez a falu, asszonnyaival, megtartott és ápolt szokásaival, küzdelmével és hitével tulajdonképpen a Talpalatnyi föld faluja, amelynek világsikerét ez a nép adta, az író nem adott mást, minthogy közvetítette a világ felé. A rádió és a m o zi A faluban 150 előfizetéses rádió van. De ismerve a falu ezermestereit, van ott több is, de. ezt itt nem bolygatjuk. Az asszonyok legjobban szeretik a cigányzenét. De előadást is meghallgatnak, ha olyan novella, vagy színdarab van, ami róluk, parasztokról szól és nem igaz, mérgesen kapcsolják le: „Hazudik ez is"! „A mi életünkről szólna, és mégsem úgy van, hát csak tudom, hogy hogy van!" Méltatlankodnak s végzi* a dolgukat tovább. Míg foltoznak, hallgatják a rádiót, míg főznek^ harsog a rádió, s vasárnap reggelenként sok asszony meghallgatja az „Édes anyanyelvünk" rovatot. Ez a rovat nagyon tetszik nekik. A falunak nincs kultúrháza. A mozihelyiség régen a Hangya szövetkezet helyisége volt, s így telekkönyvileg a Földművesszövetkezeté lett. Állami támogatást a tanács kapott a rendbehozására, 115 000 forintot, de sem egyiké, sem másiké, hanem a MOKÉP-é. A berendezés, az új 250 szék is a községé. Ha valamilyen előadást, vagy bált akarnak rendezni, a MOKÉP-től kell engedélyt kérni. Így aztán lassan egyedüli szórakozás lesz a mozi. Hetenként három nap, pénteken, szombaton és vasárnap (ekkor kétszer) játszik a mozi. Ez tömve van, még állóhelyeket is kell kiadni.