Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Ha csak egy fülke-szerű is. Pedig ez megint kimaradt jó időre. A házak felépültek, sok bajjal, piszokkal, hogy hol és ki kezdi meg legelébb a bontást, vagy toldást, ki tudja. Télen, mikor elvégezték a jószág körüli dolgot, közben melegszik a víz, s akkor sorba megmosdik a család. Gyalogszék, rá a lavór, s elébb az ember, aztán a gyerekek egymás után, s végül az asszony is megmosdik. Ebben a zsúfolt világban a napi mosakodás a kézre, arcra, nyakra szorítkozik (sokszor még arra sem) csak szombaton este, a féfiaknál sokszor vasárnap délelőttre marad a komolyabb mosakodás. A nyárfa, fűzfateknő valamikor csak szombaton került elő. Reggelenként teleszítta a száját a paraszt vízzel a korsóból, egyszer-kétszer megöblögette, s kizúdította a markába, onnan mosdott. Szombaton váltanak tisztát is. Behozzák a teknőt, a lámpát lesrófolják, s ugyancsak egymás után „megfürödnek". Hajat egy asszony, amelyik rendes, kéthetenként mos. Az öregebbje havonta. Jcszagú szappant csak a fiatal lányok, s nagylányok használnak, mosdásra is mosószappan járja. Az asszonyok hetenként váltják az alsóneműt is, a felsőt is, nyárban sűrűbben, mert belepi őket a por, s a munka közben megizzadt test viszket. Minden főzés előtt kezet mos az asszony. Minden tésztagyúrás előtt szintén, elébe fehér kötényt tesz — ezt még a „piszkos" asszonynak mondott is így végzi — evés előtt az emberek is kezet mosnak. Ezt kint a határon nem teszik, részben mert nincs hol, részben pedig mert kifújja a szél a vizes kezet. Aki ennél sűrűbben mos, azt kinevetik, mint a nemrégiben történt esetet, amikor is az egyik parasztember, aki sokat olvasott a bacilusokról, hogy igen megrémült s unos-untalan mosta a kezét. Határon, a kútnál, megállt tocsogókban, s egyszercsak azon vette észre, hogy tele van a két keze apró sebekkel — bőrfertőzést kapott. Ezen sokáig derült a falu. Egy négytagú család'heti mosakodásra és kis mosásra (mosóport használnak, csak nagymosáskor, ágyneműmosáskor csinálnak ma is hamulúgot) hetenként 1 darab szappant használ el. A négyőjükből egy leány, aki csak kézmosásra használja a mosószappant, neki jószagú szappanja van. Nagymosáskor egyszerre elmosnak egy szappant. Lehetőleg hétfőn mosnak, hegy a szombaton letett szennyes ne álljon sokáig. Részben a ruhának nem jó, nehezebb is mosni, ha sokáig áll. De meg úgy tartja a mondás, hogy: „Hétfőn a tiszták, pénteken a lusták és szombaton a k...". Az ágyneműre is „hammost" terítenek, vagyis a párnára egy vászon, féllepedőnyi anyagot tesznek, a dunyha alá pedig rongypokrócot. Ezt váltják minden hónapban, a huzatot két hónaponként mossák. Ugyanígy védi az asszony nyáridőn a ruháját, kötőjét a vászonkötővel, amibe szedi a gazt, s az alsó nem piszkolódik annyira. Piszkos ruhában másik utcába menni szégyen. „Arrafel" (boltba postára, tanácsházára) pedig nem megy mezítláb a valamirevaló asszony, ma vászon, gumitalpú cipőbe dugja a lábát, a fiatalabbja szandálba. Régen papucsba mentek.