Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Nagy munka volt a szapulás. Mivel, minden fehérneműjük vászon volt, ennek mosása külön tudomány volt. Erre a célra „szapulókádat" használtak, ugyanazt, mint a fonalmosásnál. Repcehamut, vagy esetleg fűzfahamut áztattak meg, kis oltott meszet, a vászonneműt ebbe áztatták. Ugyanúgy öntözték rá a forró vizet, mint a fonalra, csak ezt másnap sulykolták. Kint a Rossz-Körözsön, vagy valamelyik csatornában léket vágtak télidőn. A repcehamu volt a legjobb, de mivel azt csak az uraság termelt, képesek voltak felgyújtani a repcekazlat az asszonyok (megtörtént dolog) s a hamuját öszszeseperték, így oldották meg a szapulás problémáját. A vászon szép sárga, s puha, s mángorolták. Ma már nem szapulják a vászonkéndőket, vászonlepedőket sem. De a mosást nagyon komolyan végzik, hiszen a mindig dologban élő parasztember ruháját nehéz mosni. Áztatják, kétléről mossák, s a fehéret kifőzik üstben. Ma már egyáltalán nincs vászon fehérnemű. Nyáron a nappal, télen a faggyal szívatják, hogy szebb legyen. A fiatalabbja már fekete glottnadrágban arat, kapál s színes ingben. Ez kis könnyebbség. Az ágynemű, ha fehér is, kék vagy rózsaszíncsíkos, vagy kockás, de a mindennapi viselet színes. Csak a tartalék, a nagyágyba vetett holmikon fehér. Fehér ágyban fekszik a gyerekágyas asszony, régen fehér csipkével díszített ingben, ma is legkedveltebb a fehér az ilyen asszonyoknál. A hétköznap nem enged meg ilyen apró örömöt, de nem is bírná munkával az asszony. Ha a tisztálkodásról beszélünk, meg kell emlékeznünk a falu egyik legnagyobb ellenségéről, a légyről. A téli trágyakihordással valamelyest csökken a legyek jó tenyészhelye, de azért ma is van belőlük éppen elég. Csak a meglévők ellen védekeznek az asszonyok. Az ajtóra ajtóruhát akasztanak, minden mosogatás után kihajtják a konyhából. A szobák ablakába pedig akácfagallyat tesznek. Nem azért, hogy sötét legyen, csak azért, mert a légy nem szereti a sötétséget. Más pusztítószert nem használnak — nincsen is. Másik égető probléma a W. C. Igaz, hogy Ugrán kevés olyan ház van, ahol ne lenne valami elkerített hely, ha más nincs, napraforgókóróból csinálták az oldalát. Csakhogy ezzel az állandó hellyel megint csak a legyeknek adnak biztos helyet a szaporodásukhoz. Valami általános, nagy hadjáratot kellene indítani a legyek ellen, s nem kevésbé kisebbet a bolhák ellen! Az udvar, a kert, a mező A régi, sivatagos gazdálkodás rendje úgy kívánta, hogy az udvar tágas, napos legyen. Nem is számított rendes portának az, amelyik- nek nem volt jó udvara. A kis udvar szegénységet jelentett. Hiszen az udvaron történt a nyomtatás. Itt csinálták az ágyást, s a még régebbi csép helyett lóval nyomtattak. Valamelyik fiúgyermek volt a lóhajtó, ha nem volt a háznál, napszámost fogadtak. (Ennek bére félvéka búza volt.) Mikor felbúgtak a cséplőgépek, az udvar ilyen-