Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Az ünnepi ételek közt legelői a húsleves áll. Az ugrai asszonyok is — mint Tisztántúl általában — nagy, szép sárga, vékony levesbevaló tésztát nyújtanak. Ezt vagy csőrögemetszővel vágják el, vagy laskatésztának. Szép kenyeret sütnek, szép kalácsot s az üres kalács ma is minden ünnep fénypontja. De ma már megsütik a sokféle süteményt is, s igen ízletesen és jól főznek. Sok fűszert használnak. A 30-as években még az öregasszonyok főztek rozmaringlevest, igen jó illatú, jó ízű. füstölthússal főtt, tejfeles leves volt. Ilyen régi étel még a gombóta, amit keményre gyúrt tésztából, a kisteknő oldalán sodorintva kidolgoztak kisebb-nagyobb gömbökre s ezt sósvízbfn megfőzték, megborsozták, s jó, laktató étel volt. Most, hogy megint sok a jószág, s nincs beszolgáltatás sem, megeszik a tejet, vajat csinálnak, tojást, szalonnát, nincs földvásárlási láz, háza jelenleg mindenkinek van, jól táplálkoznak és jól ruházkodnak. A beszolgáltatások idején sósvízzel gyúrták az asszonyok a tésztát, mint szépnagyanyáink idejében, a nehéz paraszti időkben, most megint tojással. De megsütik a rántottát is, ami valamikor a gyermekeknek az ennivalók királya volt! Az ennivaló készítésének is megvan a maga sorja, törvénye. Mit lehet kézzel s mit nem megfogni. A főtt ételek közül a húst fogja csak meg kézzel az asszony, azt is akkor, ha például meg akarja forgatni kicsit a zsírban. (A főtt húst zsírban megsütni). Tésztafélét, hogy kiszedte a laskaszűrővel a főző léből, csak kanállal forgathatja. Egy asszony nagyon sietett a főzéssel, elkésett. Túróstésztát főzött. (Túróslaskát). Éppen a túrót teszi rá, jön a sógornője. De az ura is jön a mezőről. A tálka fülét fogva, magafelé rázza a tésztát, hogy vegyüljön. így szokták. De siet, s ez szaporátlan munka, belenyül kézzel, megforgatja. — Na, gyere, egyél Lojza! — mondja. — Egye meg! — utasítja vissza a kínálást. — A fene beléd! Tán te különbül csinálod? De finnyás vagy! De rendetlen az asszony akkor is, ha: vastagon hámozza a krumplit, ha ülve mos, nem mossa meg a kovászkanalat, nem mossa meg a kezét főzés előtt, hajdonfejjel jön-megy a konyhában, nem kaparja fel a teknőt sütés után, elcsorgatja a szalmát, kinthagyja éjszakára a kiterített ruhát, nem hajtogatja, csak bekapkodj cl cl SZcl— raz ruhát s lehányja csomóra. De száz, meg száz ilyen apróság van, amivel a munka sorja ellen vét az asszony, ha csinálja. A tisztálkodás A jószággal, földdel bánó ember bizony egy kicsit mindig földszagú, meg a jószág szőrének szagát hurcolja magával, de azért az ugrai parasztember tiszta. Nagyon szigorú törvénye van a tisztálkodásnak is, éppen úgy, mint a ház takarításának. És ez bizony sok munkával, utánajárással jár. A parasztasszonyok nem azt óhajtják, hogy ne kelljen dolgozni („ha már parasztasszonynak születtünk — mondja az egyik). Életük változtatásában a munka könnyítése a nagy dolog, s ezek között első helyen van a fürdőszoba kívánsága.