Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

ecet, a só, s más szükséges cikkek olcsók voltak, cukrot keveset ettek, V4 kg cukor nagy családnak is elég volt egy hétig. Ma, különösen a cukorrépatermelők (de, aki nem termel is megveszi) sok cukrot fogyasztanak. Az egyik hat holdas parasztnak 89 kg cukor nem volt elég csak 10 hónapig, s négyen vannak. A szatócsnál ott lógott a rúd szalámi, aszalódott a füge, nem vette senki. Ma egy 76 éves öregasszony azt panaszolja az unokákról: „Nem kell ezeknek a csokoládé bezzeg. Csak szétszórják. Mikor én fiatal voltam, megettük volna. Ha lett volna". Az vitathatatlan, hogy a szalonna, meg a kenyér a legtáplálóbb ennivaló s hogy az öregek is erős, egészséges emberek voltak, (már csak azok, akik megmaradtak, mert a gyengéje bizony elpusztult.) Azért a mai ugraiak is egészséges emberek, s olyan jól táplálkoznak, hogy a környéken sehol másutt nincs ilyen gond gyermekre, étkezésre, mint itt. Egy asszony egy esztendőben felnevel 50—60—80, a tanyán lakók 100—150 baromfit, aminek felét a család fogyasztja el. Ahogy megkezdődik a nehéz mezei munka, minden héten legalább kétszer vág az asszony csirkét, vagy fiatal rucát. S igen sokféleképpen tudja megfőzni is. Régen leveset főztek csak belőle, legfeljebb kis krumplit, vagy valamilyen mártást (pöszméte, paradicsom) csináltak mellé, de ezt is ritka helyen. Ma megfőzi az asszony a saláta levest, pöszmételevest, sóskalevest, kaporlevest tavaszi időben, de soha nem magában a levest, mint régen, hanem valami még mellé. Palacsintát, sonkát süt, mellé salátát nyersen, cukorral, ecettel, meg krumplit. A régi felvert galuskát, pergeltlevest, lebbencslevest, paprikáskrumplit, reszelt tésztát is megfőzi, mikor hamari ebédet kell főzni. Ősszel rendre vágják a hízott rucát, libát, 10—15—20-at is levágnak, pecsenyének sütik, krumplival, töltöttkáposztát csinálnak belőle, fasírtot, s télen pedig jön a disznótor. Ugrán az elmúlt évben egy-egy öregasszony akadt csak, aki nem vágott disznót. Kettőt, sőt hármat is levágtak egy-egy háznál. ízletes hurkát csinálnak az asszonyok, kolbászt, toroskáposztát. Télidőben igen minden vasárnap töltöttkáposztát főznek az asszonyok. Mindezeken kívül Ugrán nagyon sok vadat fogyasztanak, meg halat. A régi réti emberekből ki sem lehetne verni — pedig büntetik — hogy ne lopják a halat. Nyáridőn azt lehet látni, hogy a kisfattyúk „peccőznek" a lefolyó csatornákban, de megfogják kézzel is, lent a víz alatt úszó halat. Régen kétféleképpen fogyasztották: levesnek főzték, hagymával, meg paprikáshalnak. Ma minden változatát ismerik, s szeretik. A Tógazdaság, a még meglévő rét sok vadmadarat tart, vadliba, vadruca özöne tanyáz s költ itt. Mivel a halászok mindanynyian ugraiak, lövik, s hordják haza, meg eladják. Volt olyan fiatalember, aki 500 libát lőtt egy ősszel, s amit nem tudtak megenni, eladta. 10 forintért darabját. A rétben sok a fácán, a nyúl, vannak hivatásos vadászok, de vannak ma is orvvadászok, akik tőrrel ügyesen fogják a nyulat.