Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)
fonal alólról felfelé vetődik a forgás közben, onnan meg vissza, az első laphoz. Egy 12-es bordába (szélesebb, lepedőnekvaló borda, a 8-as kendőnek, a 7-es és 6-os zsáknak való borda) 2 nyüstös vászon így készül. 1 pászmáról 8 ige & f on . a i a t felmotolláliák, a motolláról kis gom2 pászmáról 18 ige ö boly ágba gombolyítják, 2-es szállal feleresztik a vetőkaróra, mikor 12 kis csomó fent van a vetőkarón, akkor elkötik, ki van a bordába való (12-es bordába való) leszedik. Mint a fonalat láncszemre, (mint a horgolás láncszemét, 10—15—20 méter hosszú lánckötelet kapnak). Ezt a lánckötelet teszik a szövőbe, amit elébb a szövőn nyüstbe szednek, aztán a bordába két szálával. Ez a legegyszerűbb szövési mód, de például a zsáknakvaló már négy nyüstös, ami a lábnak komplikált munkát ad. Nem olyan egyszerű hát, hogy csak csattog a szövőszék, s évrőlévre nem marad el vászonkötő az asszony elől a kerti munkákban, s a „lópokróc" (rongy-pokróc) az istállóból, a vacokról, a padkáról, s hogy szaporodik a szép, sárga vászonkendő a szekrényben, a nagylány stafirungjában! Ma már megveszik a bolti kendőt is, de emellett vászon-félét is kap a lány. Ez kitelik az asszony erejéből és idejéből, nem kell érte pénz. A táplálkozás A parasztember mindig azt eszik, amit termel. A múlt században, miikor még sok jószágja volt, sok húst evett, meg sok galuskát, paszuly!, mikor megcsappant a jószágtartás, ette a galuskát, a paszulyt, pulickát, vereshagymát, tovább, hús nélkül. Ha nem volt szalonna (mert megdöglött a disznó) vagy kevés volt, pirította a kenyeret s megkente foghagymával. A gyermek rágta a sárgarépát, — még a jó édes burgundit is (marharépa) — káposztatorzsát, tavaszszal a sóskát, aztán a zöldgyümölcsöt, télen az aszalt gyümölcsöt, a hordóskáposztát télen, annak a levét. Nem tudták, hogy tele van vitaminnal, csak azt mondták, hogy jó. Az ugrai asszonyok az első világháború előtt Nagyváradra, meg Szalontára jártak piacra, hordták a zöldségfélét, hízott libát, rucát, hagymát, mindent eladtak, amit csak megvett a város. Minden a földért történt, s volt paraszt, akinek a kilencszázas évek elején, 1905-ben jó zacskó arany pénze volt s a házépítésnél az ácsmunkálatokért arannyal fizetett. Zöldségfélékből rakosgatta, megette a málét is — mint a románság —, hogy eladhassa a gabonát, így gyűjtötte az aranyakat. Váradon gyár is volt már akkor, az felvásárolta a zabot, árpát, még a zabszalmát is — bornak. A zöldségnek csomója 7—8—-9 krajcárért kelt el, 10 krajcár volt 7 tojás, vagy 5 tojás, mikor milyen ára volt. Későbbi időkben a tehenes ember eladta a tejet, azt hangoztatta, hogy nem szeretik. Nem szerették a szalonnát, a tojást, a tejet, mert eladták — hogy kevés volt a jószág, elkelt, — földért, mindent a földért. Az
