Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

ivás előtt mindig meglöttyintik a vizet, hogy kevés a földre is lötytyenjen. Pogánykori szokás, de egészség szempontjából is jó, mert szinte lemossa az előtte ivó szájának érintését az edény szélén. Vendégnek mindig adnak poharat. A gyermek, és kötelessége Egészen a mostani időkig nagyon zsúfolt a paraszti ház, különösen télidőn. Jó, ha csak az öregek, a fiatalok s gyermekeik lakják, s nem jön még hozzá valamelyik asszony-lány urával, vagy házasfiú feleségével. Az 1897-es anyakönyvi bejegyzés szerint abban az évben 117 gyermek (61 leány) született, az elhalálozás ugyan rettentő nagy, de nagytöbbségük 2—10 év között valamilyen gyermekbetegségben pusztult el. Így aztán sok az apró gyermek a háznál. A zsúfoltság miatt nagyon is szűk korlátok között éltek, míg csak ki nem engedett az idő. (Vagy még nem nőttek a gyermekek. Mert a fiúgyermek, mikor legénysorba lépett, kiment hálni az istállóba, akár szegény, akár gazdalegény volt. Ma is sok legény kint hál a ház előtt nyáridőn.) A mai faluban a négygyermekes asszonyt keresni kell, az már sok gyermeknek számít. Általában 2—3 van. Télen 5—6 órakor kel a család ma is. Nyáron mikor virrad. A ház rendje nem engedi meg, hogy a gyermekek tovább alhassanak.. El kell vackolni a sutot, be kell vetni az ágyat, s aztán jön a többi dolog, s mikor már a jószág is rendben van, akkor kezdi élni a saját napi életét a család. Az álmos gyermek útban van, tartózkodási helye tehát a sut. A 8—10 éves kislány segít felöltöztetni a kisebbeket. A múlt század második felétől kötelező iskolai oktatás miatt az iskolások már hét órakor készülődnek, mennek, a kisebbek csak enni jönnek elő a sutból, s a déli órákban mászkálhatnak a házban, jobb időben a ház előtt. A régi öregek télen vesszőfonással is foglalkoztak, s ez bent zajlott le a házban. Ha átjött a szomszéd, a padkán ült, pipált, beszélgettek, a gyermek hallgatta a beszédet, mást nem tehetett, mert a vessző sújtós és messzire ér. Ebben az időben a mese népesítette be a sut világát, ami a későbbiek folyamán, ahogy nagyobb és szabadabb a mozgási lehetőség a gyermekeknek, elveszíti a lélek számára a mesealakok színes, sejtelmes világa hatóerejét. A messze világ közel jött a rádión, az egyre gyakoribb menésekkel, ami elvezette a gyermek fejlődő értelmét a falu határán túli világba. A század elején még, mikor Váradra jártak piacra, szekér-őrizni vitték a gyermeket. Vannak ma is asszonyok, akik 16—17 éves korukban voltak Váradon legelébb, de ime már megöregedtek, s sem Pestet nem látták, sem más várost. A mai gyermekek, az iskolahagyottak mindannyian voltak Pesten, s Miskolc környékén iskolai kirándulásokkal. Régen zajos játékot sem játszhattak, úgy is volt elég zaj és nyüzsgés a házban. Faragtak, a kislányok babáztak — tengeri tucskából csinált babával. Messze lakó gyermekek fentmaradtak az iskolában, s csak négy órakor jöttek