Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

A ló ezen Járásba kereskedés tárgyának majd tellyességgel nem tartathatik, mivel azon kívül, hogy több vásároltatik bé a Járás szükségére, mint sem eladatik, itten lóval való igazi kereskedés nints szokásba. (16) A szarvasmarha, ló ketske, s más szelíd és vad állatok bőreivel való kereskedés egyedül a leg tzudarabb Zsidók körmei között virágzik, akik közzül sokan ezen kezdvén a handlirozást, kevés esztendők alatt sok ezerekkel bírnak. Mézzel és viasszal szükségesen felül meg áldván az adakozó természet Járásunkat azonkívül amit ezekbői egynehány Szalonthai Magyarok tsak ugyan Zsidók számára beszednek, a többi mind az Aradi Zsidók által vásároltatik öszve. A házi szükségre leölt méhek viasszai egyedül jutnak a Váradi mézes kalátsosok üstjeibe. A piatzos helyek körül fekvő helységek asszonyai aprómarhából egy kis sóra valót keresnek; a libákat nagy részint Zsidók emésztetvén meg. Halat és rákot hordanak ugyan Járásunk néhány lakosai is a piatzokra, de az ezzel való kereskedés kevés tekéntetet érdemel. A fával való kereskedés, ámbár nagynak és szembetűnőnek láttzik is Járásunkban, még sem az, ami lehetne, ha az útak minden időbe járhatók lennének, mivel a Járás legszebb erdeiből az esztendőnek majd minden részeiben, a fa eszközöknek tengelyen való kihordása tsak nem lehetetlen. Vagyon ugyan Járásunkban is Gyapjútól Váradig igen jó töltés, és már Szalonthától Gyapjúig is készülőbe vagyon, de ezen út, jóllehet a kereskedésre áltáljában nagy haszonnal sugárzik, mégis a fa hordásnak nem igen van útjában, mivel a fával való kereskedés Váradra nagy részint a Sályi nagy erdőn keresztül veszi útját, melly felette nehéz, de mégsem járatlan, sokkal nehezebb útak rettentik vissza az Arad és Békés Vármegye Mezőségeire fát kiszállítani akarót. Arad felé a Békési határ és Bokszeg között lévő lókon (?) keresztül vezető útnak a képzeletetis felül haladó rosszasága a fának erre való vitelét, az ezen Megye adófizetőinek betsülhetetlen kárára, telylyességgel hátráltatja. Az üres szekérrel való által kínlódásis veszedelemmel próbáltathatik, az esztendő legnagyobb részin; pedig tsak leg alább egynehány hidak készítése, itt a dűlt fák között, nem sokba kerülne. Gyula felé száraz útba, vagy fagyon könnyen elhaladhatni, de a fát ki nem lehet gázolni. Könnyebben megyén a fának a Békési Mezőségre a Fekete Körös árján való lebotsátása. A tűzi ölfákat nagy részint magok a szép erdőkkel bíró földes Uraságok adjákel. A Váradi Püspökség a Vasandi, Somogyi és más erdőkről; a Káptalan a Székely teleki, Sályi és több erdőkről; úgy a Lesi, és Gyapjúi Uraságok Váradnak nagy részeit tárták fával. A Tamásdai, Keményfali, Ketegyáni, Fekete Bátori, Arpádi, F. Tósi és más Uraságok a tűzi fákat résszerént magok kosarakba rakván le úsztatják a Fekete Körösön Békés Vármegyébe, résszerént azon Vár-