Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
nességnél, melly a ravasz alázatosságnál sokkal jobb. Felső ruházatjok fekete vagy szürke Gubából (: melly hihetőleg az Asiából behozott ruházatok közzül maradt fel, és a régi idegen nemzetek által Medve vagy Farkas bőröknek nézettek :) juhászbundából és hosszú szűrből áll. A Tehetősebb paraszt gazdák kék ruházatot viselnek. A Pipa legkedvesebb idő töltő társa a Magyarnak, a Szalona pedig kávéja és pószpásza. A Magyar fehér személyek viseletekre tsinosak, de úgy tettzik, hogy ábrázat vonásaikra nézve az Oláh fehér személyek többet mutatnak; a Házaknál mindeneket jó rendin tartanak, egy szóval szorgalmatos házi gazdasszonyok. Ha a köztársaság ezen nagy reménységü Nemzet nevelésére nagyobb szorgalommal ügyelne, könnyen oda lehetne vinni a dolgot, hogy az Ifiuság a Lopásoktól, Gyujtogatásoktól, s más rossz tettektől elidegenedne, és a nagyobb részek szorgalmát elősegiteni törekedne. Leg rosszabb Magyar emberek lakják Szalonthát, Ugrat, és Kötegyánt; leg jobbak erköltseikre nézve talán Bélfenyért és Gyantát, ezen két nagyotska helységekből felette ritkán, sőtt talán éppen soha sintsenek a tömlötzökbe. Boldog köztársaság, melly sok illyen polgárokkal ditsekedhetik! A Babona, a Magyarok között is, kivált az Asszonyoknál, némely dologra nézve uralkodik, de hasonlóságba sem jöhet az Oláhság álmaival. A boszorkányokat, és ezek által a gyermekeknek, úgy teheneknek megronthatását sok magyarok máig is hiszik, úgy a pénz látását, és egyéb babonákat. Tsudálni lehet, hogy tanultabb papjaink ezen babonák ki irtását nem igen igyekeznek, melly nehéz dolog ugyan, de nem lehetetlen. Az Oláhok. Köznép, melly nagyobb részeit teszi a járásnak, és a melly többnyire a görög nem egyesült hitet valja, áltáljában néha a pallérozottságnak leg alsó gráditsán áll. A Falusi Papok nagy részént (ll v ) nem tsak az, hogy tanultabb emberekből állanak, de még az erköltsi és betsületi princípiumnak esméretévelis kevesen birnak. Fájdalom, hogy illyen Nemzetnek, mellyeknek elei másoknak oktatói voltak, bárdolatlanságba és vakságba kelletik heverni, és vélle született éles eszét, majdan egyedül balgatagságokra kelletik fordítani. A köz Oláh az állandó dolgot nem kedveili, ha magát tűznél sütteti boldog; a tsinosságra keveset ügyel, házát tisztátlanul tartja; végnélkül való böjtjének sovány eledele tekéntetét meg rontja; a vakbuzgóság mellett a babonának minden nemit hiszi, és gyakorolja; az ital, kivált pálinka után mód nélkül esdeklik, de ételét nem igen válogatja, és tengeriből sütött máléval megelégszik; a Katonaságtól pedig inkább fél, mint a pokoltól. A lopás, gyújtogatás és rosszak ittenis mint szinte a Magyaroknál tsak eggyes embereknek vonásai. Az Oláh természetére nézve böltsőjétől sanyarúan lévén nevelve, sokat ki áll.
