Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

volna választani. A korábbi szegénység, a háborús pusztítások és egyéb okok miatt az új gazdák jóformán csak a puszta földet kapták, sem igaerő, sem felszerelés, sem más nem állott rendelkezésükre. Szinte vissza kellett lépniök a történelembe és ha nincs demokratikus államunk segítsége, az egymás közötti kölcsönös együttműködés (néha 4—5 kisparaszt közösen állított ki pl. egy fogatot), a közép- és gazdag parasztsággal való sokirányú gazdasági kapcsolat —. amely hasznossága mellett hátrányos is lehetett —, a földosztás eredményei veszélybe kerültek volna. Az új gazdák zöme azonban ilyen embertelen körülmények között is jelesül helytállt, sőt egy-két év után belelendült a gazdálkodásba. Az adó és a beszolgáltatás ekkor már progresszív volt, így az új gazdák élelmesebb, törekvőbb része néhány év alatt középparaszti sorba küzdötte fel magát, a többségnek azonban ez minden szorgalma ellenére sem sikerülhetett, hiszen annak idején, hogy minél több embernek juttassanak földet, nagyon is apró parcellákat voltak kénytelenek kihasogatni. (Még így sem jutott mindenkinek helyben föld, nagy áttelepülési hullám indult meg. A földosztásból kényszerűen kimaradtakat pedig a gyorsan felfutó ipar foglalkoztatta.) A közép- és gazdag parasztok viszonylagos pályelőnnyel indultak a felszabadulás után, sőt egy ideig még növelték is ezt a távolságot az új gazdákkal szemben. Az új gazdák ugyanis kénytelenek voltak igáért, vetőmagért és egyéb gazdasági segítségért sok esetben hozzájuk fordulni, saját kicsiny földjük mellé esetleg kedvező bérletet is vállalni. De nemcsak gazdasági, hanem magatartásbeli és tudatbeli különbség is volt a régi és az új birtokosok között: a régi gazdák úgy érezték, hogy az Ő keservesen szerzett vagy örökölt tulajdonukkal szemben az újgazdák úgy kapták a földet „ajándékba" és nem rendelkeznek akkora termelési tapasztalattal sem, mégis kedvezőbb helyzetben vannak. így eléggé sajnálatosan elkülönült a régi és az új gazdák rétege, sokszor a holdak számára való tekintet nélkül is és ez a társadalmi, politikai életben is éreztette káros hatását. Néhány röpke év alatt kiderült, hogy a' nagyon is elaprózott mezőgazdasági kisüzemek saját ellátásukról elég jól tudnak ugyan gondoskodni, de piacra már nem futja termékeikből, ill. nagyon is drágán termelnek. E tömérdek kis parcellán olyan sok felesleges munkaerő dolgozott, amennyire egyáltalán nem volt szükség, a viharosan fejlődő ipar viszont annál nagyobb vonzást gyakorolt rájuk. Az ipar fejlődése elébe vágott a mezőgazdaságénak, mivel azonban a gépesítés számtalan akadályba ütközött, elsősorban a kulturális (szórakoztató) technikai berendezések terjedtek el. A korszerű, gépesített, monokultúrás és racionalizált gazdálkodás e szűkös keretek között sehogyan sem tudott kibontakozni, mezőgazdaságunk drágán termelt és nem is a kívánt színvonalon. A kistulajdon olyan bűvös kört vont minden egyes paraszt köré, amelyből saját erejéből nem tudott volna kilépni, ha nincs társadalmi össze-