Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

ingóság. Egy-egy helységen belül az egyes paraszti kategóriák viselete nem annyira formában, mint inkább az anyag minőségében, árában és a ruhadarabok számában különbözött, bizonyos fáziskülönbségekkel történt a „kivetkőzés", tehát a városiasodás, polgárosodás is, amely tendencia a parasztság egészére vonatkozólag állandóan erősödött, semmiféle romantikus jó szándék nem volt képes útjában feltartóztatni! A kivetkőzés egyre tudatosabb országos jelenséggé vált, különösen az olcsó gyári tömegtermelés hatására. Ez a folyamat most napjainkban záródik, fejeződik be^Persze ma is vannak még tartósabb színfoltok ún. viseletes területek, de ezek a régebbi hagyományos viseletek is változnak: a hétköznapi ruha egyszerűsödik, a díszesebb pedig egyre inkább csak reprezentatív célokat szolgál. Sőt van kettős (paraszti és polgári) viselet-együttes is. A népviselet felkerült a színpadra, legfőbb „fenntartója" manapság a kulturális tömegmozgalom. Általában véve minden egyes darabja átcserétódik, így pl. végleg eltűnt a még feudalizmusban megszínesedett cifra szűr, idejét múlta a suba (szőrös bunda) és így tovább. Másrészt viszont egyes — főként kisipari — ágak viszonylagos fellendülése következett be: a Pest környéki falvakban a hímzés, Túrán az ajándékkendők, a felszabadulás után néhány évig a be, kecsek divatja stb. A különleges ünnepi alkalmak egyes darabjaitól itt eltekintve, parasztságunk viselete lényegében most nivellálódik, a falu szorosan felzárkózik a város mögé, nem utolsó sorban azért is, mert kereskedelmi ellátottságuk szinte teljesen azonos. (Sőt némely új üzlettípust előbb nyitnak meg vidéken.) Ezen túlmenően, megváltozott az igény, az ízlés és gondolkodás, legalább is a fiatalságé: a külső szemlélőnek sokkal könnyebb volna egy vegyes összetételű embercsoportot mondjuk az arcszín,, mintsem viselet alapján falusi és városi lakosokra osztani. Többször is érintettük már, de a művészkedésről szólva most kerülünk először szembe a paraszti tudat alakulásának kérdésével Alapvető tény, hogy a tudat az említett bonyolult változásokat még bonyolultabb áttételekkel tudja csak követni, ahogy szoktuk mondani: a tudat csak utánaballag a létnek. E kérdéskörből kétségkívül legérdekesebb a művészi önkifejezés és a tükröződés mikéntje. A magyar parasztság nagy emlékezete is megőrzött szinte a finnugor kortól kezdődően (egyes dallamformák, a sámánizmus hitbeli és mesebeli maradványai stb.), a népvándorlás korán (pentaton dallamok, történeti mondák, hősénekek maradványai), valamint a közép- és újkoron át (balladák, ponyvamesék, betyárhistóriák) sokféle tartalmat és formát; a különböző stílusok termékeny együttéléséről, az eltűnt idő számtalan egyidejűleg látható arcáról ír többek között Ortutay Gyula.

8 De a hagyományozódás és állandó aktualizálódás hallatlan elevenségén és erején túlmenően, a parasztság mindenféle művészeti alkotásában az a legmegkapóbb, hogy milyen 8. Parasztságunk élete. Bp. 1948. 30—32.