Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

daság volt csupán. A jövedelmezőség itt is a legfőbb mozgatóerő, amely nélkül nincs egészséges termelési kedv, a jövedelem viszont a közös munka eredője. Ha ugyanannyi vagy kevesebb munkáért többet keresnének, mint önnáló korukban, azonnal megoldódnék minden nehézség. A beruházásra sem telik még elegendő pénz; a kezdeti nehézségek, a tagság vegyes összetétele stb. felesleges vitákat eredményezhet. Mindezek miatt sok tag még nem érzi eléggé magáénak a közös gazdaságot, esetleg nem egyszer meg is károsítja, mint a volt cselédek az uradalmakat. A tagok a tsz-nek egyelőre inkább előnyeit szeretnék élvezni, különösebb áldozathozatal nélkül. Tudatuk még a magángazdaság, kisüzemi termelés bűvkörében él. Bizonyos ideig hiába van a jól működő tsz-ek példája, a puszta példától egyik gazdaság sem lesz egy csapásra termelékeny: minden egyes tsz-nek külön-külön kell végigjárnia a maga útját alulról kezdve a legfelső szintig és ez bizony nem könnyű feladat. Az első évek többnyire eltelnek a szervezkedéssel, a meglévők többszörös átcsoportosításával és időközben a tsz-tagok felélik azt a kis magántőkét is, amelyet a tsz-be való beszervezés előtt egyesek szinte lázas sietséggel, esetleg egészségükkel sem törődve igyekeztek felhalmozni. E korábbi túlfeszített hajsza ez esetben átmenetileg •— érhetően — bizonyos elernyedtségbe csap át. Ezzel összefügg, hogy míg korábban a parasztok saját költségükre csak a legsúlyosabb betegség esetén vették igénybe az orvost, most az ingyenes betegellátást sokan kívánják élvezni és így egyelőre indokolatlanul zsúfoltak a rendelők. Az igazi közös gazdálkodás ténylegesen is nagy könyebbséget jelent mindenkinek; régebben a kisparaszti gazdaságban egész éven át kötetlen munkaidővel dolgoztak: látástól vakulásig, ahogy akkor mondták, úgyszólván egész esztendőn át, mégsem mondhatták el csak egyszer is, hogy minden munkájuk el van már végezve. De továbbmenve: egy-egy kisüzemen belül osztatlan munkakörben az egyéni erő és szaktudás szétforgácsolódik; az önellátásra való görcsös és főként korszerűtlen törekvés pedig drágítja a termelést, amelyet már csak azért sem lehet távlati tervszerűséggel folytatni, mivel a folytonos személyi változások miatt a tulajdonjog is állandóan változik és így tovább. Mindezek a hátrányok jól vezetett társas gazdaság esetén lényegében megszűnnek, és ami mindennél fontosabb: a paraszté a föld és nem kell neki örökösödési perekkel, kimerítő munkával szinte naponta megküzdeni érte. Senkinek nem kell a holdak számát szaporítani, hogy társadalmi és anyagi emelkedést vívjon ki magának, hanem a munka intenzitását és a szaktudást. Annak, hogy nem kell többet földet vásárolni, költséges kisüzemet fenntartani és hogy rendezettebb a munkakör,, valamint a munkaidő, máris messzeható következményei vannak. Hogy csak néhányat villantsak most fel, míg korábban egy-egy értelmiségi előadó csak úgy talált falusi hallgatóságra, ha nagyon jól megválasztotta azt kevés időpontot, amikor a Darasztok hajszás életükből anyagi