Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

A királyfi oszt elmondta, hogy hogy áll a helyzet, hogy van hetedhét országon túl egy királynak egy ezüstszőrű és egy aranyszőrű lova, azírt adná el ez a király a rikító madarat. Azt mondta a róka: — Gyere! Akkor menjünk el! Hát el is mentek. Bemegy a fiatalember. Elmondja oszt a királynak, hogy mi járatban van. Aszondja, azt a két lovat szeretné megvenni. Mennyiért adná, hogy adná, mint adná. De osztán a király elmondta, hogy nincs annyi kincs a világon, amennyiért azt a lovat odaadná. Addig alkudoztak, addig alkudoztak, hogy hiába mondta a fiú, hogy az ű apja milyen óriási gazdag király. De mán látta a fiú, hogy űk annál sokkal gazdagabb királyok, mint az, akinek ez a lova van. Dehát a király azt mondta, hogy nincs annyi píz a világon, mint amennyiért odaadná. Végül kijött a fiú a palotábúl, mit alkudozzon, píz se vót nála sok. Belefúvott a sípba, mikor otthagyta a királyi palotát. Megjelent a tengerparti róka újra. Elmondta a fiú. hogy hogy járt. Aszondja a róka: — Ne búsulj akkor! Ellopjuk mi azt a lót! — Nem lehet ellopni, meg katonaság őrzi az udvart mindig. Nem lehet oda bemenni, hogy még elhozzuk! — Ne törődj vélle! Gyere velem! De ne szólj egy szót se, majd meglátod, ellopjuk valahogy! Hát a fiú elindult a rókával a nagy kastíly fele. A fiú nézett szíjjel. Egyszer nem látja a rókát sehun. De mondta a róka, hogy „ne ijedj meg, itt vagyok én, csak nem latol. Nekem be lehet menni rókának. Engem nem lát senki. Te csak gyere az istállóho! Ott leszek melletted, csak te se latol." Elváltozott a róka, hogy ne lehessen sehun se látni. Hát amint odamennek csakugyan az istállóho, a fiú látta, hogy a két lú hun van. A két fegyveres katona őrizte ott az istálló előtt, ahogy elhaladtak. Hogy a róka mit csinált, mit nem, csak egyszer mondja a róka a fiúnak — a fiú mán állt az istálló előtt —: — No, ülj rá! A fiú látta, hogy az istállóba ott van az aranyszőrű és az ezüstszőrű paripa a hellyin. És kint az istálló előtt látja, hogy ott is van kettő. Felült rá az egyikre, oszt megindultak menni az ajtón a kapu felé. Egyszer, amikor elhagyták a kastílyt már jól, akkor látja, hogy a róka ott ül az egyik lovon. Nem látta, hogy felült. És ellopták a lovat. A két őrt állította a róka a ló helyire. Azok változtak át: az egyik aranyszőrű lúnak, a másik ezüstszőrű lúnak. A valódi lovat meg kihozták onnan. Majd megindultak menni visszafele. Egyszer azt mondja a róka: — Én eltűnök megint. Azután vidd a lovat, oszt eridj a madárért! Ha valami baj lesz, akkor ott leszek. Míg a fiú odajárt, hetek, hónapok teltek bele. A jány mindig faggatta az apját, hogy ki vót az a fiatalember, aki ott járt mert ilyen szép, mert ilyen kedves vót. 6 til