Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Mondja osztán, hogy mikor mán megellette az anyja a kisbornyút, attúl az időtűi minden nap felvitte. Mert gyakorlat teszi az embert mesterré. Erre a király, az ura értve, abban a pillanatban ráösmert, hogy hát ez az ű felesége. Azonnal odarohant hozzá, elkapta, ott. Bejelentette mindjárt a társaságnak, hogy ez az ű felesíge. Szólott mindjárt a tehénnek, az is kijött mindjárt az odúból. Azonnal megismerte a király, hogy az ű tehene. Erre aztán vége lett a vadászatnak, azazhogy abbahagyták a vadászatot. Mindjárt rendelte a király a hintót, hogy menjen haza ruhákír. Hazamentek, ruhákat vittek a nőnek. Felöltözött a nő, és elmentek haza. Megbocsájtotta a király a feleséginek azír a szaváér, hogy gyakorlat teszi az embert mesterré. Még most is együtt élnek azok, ha meg nem haltak.