Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

vei nyissák ki az ajtót. Ment oszt a fiatalember, hogy ű a királynak a kisebbik fia. Ü van ide bezárva. A két testvérje zárta be. Rögtön elrendelte a katonai parancsnok, hogy azonnal törni felfele az ajtót. Feltörtík az ajtót. Mondja oszt a fiatalember, hogy vót üvele egy nő is valahun. Az is biztosan itt van elzárva. Hallik egy szobából a kiabálás, hogy itt van, itt van. Mentek. Csakugyan ott is fel kellett törni az ajtót. Ment oszt a fiatalember, hogy két lónak is kell lenni valahol. De mán akkor jelentik a katonaság, hogy arra az istállóban van egy aranyszőrű meg egy ezüstszőrű paripa. Hát oszt csakugyan vezették elő. A fiatalember meg felült a lóra, oszt mentek haza. Amikor bementek a királyhoz a nővel együtt. Meglátta a madár a fiatalembert meg a nőt. A kalickába. Hej, kezdett úgy ordítani a rikító madár, a király kezd kapkolódni, szalad a tükörhöz, nézi magát. Csakugyan 18 éves lett. A király abban a pillanatban két fiát rögtön letartóztatta katonasággal. Kivígeztette. A fiatalember elmondta, hogy járt, mint járt, ezt a nőt meg feleségének hozta. A két fiút a király, mint mondom, kivígeztette, eltemettették, és a király azt mondta, hogy nem fogja gyászolni űket. Megtartották a lakodalmat, összehívták az országból minden előkelő úri társaságot, és megkezdték a lakodalmat. Mentek oda mindenféle királyok, mágnások, az országból jobbnál jobb zenészek, mindenféle gitárosnőket elvitettek, és még hogyha meg nem haltak, mondjuk ebbe a napokba, még most is él a király is, mint 18 éves fiatalember. A fiatal királyfi meg boldogan éli világát valahun a tengeren túli, valamelyik hetedhét országi országba. (JÁNOS VITÉZ) Vót egyszer egy fiatalember. Valahun találták a határba. Hát nem is tudták neki jóformán még nevet sem adni, mert a faluban minden házba eljárt, és hun Pistának, hun Gyurkának, hun Jankónak, hun hogy szólították a fiút. Majd a fiú felnőtt. Valahun Eger fele történhetett a dolog. Hát amint a fiú olyan nagyocska vót, legénykorba ért, egyszer talált az egri vár körül egy nagy vaskardot. Elkezdett oszt vélle hadonászni. Vígtire úgy érezte magát, hogy ű tán nem félne a világon senkitűi se. Hát elindult világot próbálni. Ment, mendegélt országokon keresztül éjjel-nappal. Majd egyszer megrímül, hát egy óriási nagy ember áll előtte egy kis vízpart mellett. Odaszól neki az ember, hogy agyontapossa, rögtön rálíp. Hogy mer itt ű mászkálni, mikor ez az ország az óriásoknak az országa. A fiatalember osztán bátor vót, nála vót a vaskard akkor is, nem félt ű ettül a rettentő nagy embertül. Bevágja a lábába, osztán nem tud menni utána.