Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Azt mondja a királykisasszony: — Hallod-e, te, halál! Ne szakítsuk szét ezt a szerencsétlen embert. Te — aszondja — jó erős vagy! Dobd fel! — aszondja. — Ha beleesik az én birodalmamba, kerületembe, akkor az enyém lesz! Ha pedig kívül esik, akkor meg a tiéd lesz! Vidd el! — Jól van! — aszondja a halál. Ebben megegyeztek. Megfogta a fél lábát- a királyfinak, úgy meglódította, hogy felrepült az égbe, jó magasra. Egy ideig nem is látták a királyfit. Ügy felhajította a halál. Nem telt bele sok idő, a királyfi bussongálva lefele. A halál meg tapsolt. — Fogadom — aszondja —, ha odaesik, vidd el, tied legyen! — mondta a királykisasszony a halálnak. Ahogy bussongál ippen a királyfi lefele, a királykisasszony az ölibe kapta, behúzta. A halál elszenderenkezett, visszament. Ezek még tán máma is élnek boldogan, ha meg nem haltak a halhatatlan királykastílyban. AZ ÉGIG ÉRÖ FA Vót egy cigány meg két szegény ember. Hárman elindultak az erdőbe fáér. Elmentek az erdőre fáér, hát ahogy az erdőn szedték a fát, beszéd közben mondták, hogy ki mit szeretne, mit kívánna, ha hazamenne. — Nem bánnám — aszondja a szegény ember —, ha hazamegyek, egy meleg cipó lenne az asztalon — aszondja —, meg egy tál kolbász. Hát osztán mondja a másiknak: — Hát te mit szeretnél? — Én egy tál túrós lepényt látnék az asztalon. — No, te — aszondja —, te cigány, te mit kívánnál? — Hát nem bánnám, ha hazamennék, lenne vagy tizenkét gyerek. Mennek hazafele a fával. Bemennek- az első házhoz. Hát ott vót az asztalon a meleg cipó, ott a tál kolbász. Megijedt a cigány, neki tizenkét gyereke lesz otthon. Hát mennek a másik házho, ottan egy tál túrós lepény, ahogy űk azt elmondták. Elér a cigány a házho, de sírnak ám a gyerekek, annyi gyerek van. Tenné le a kalapját az egyik sarokba, itt is gyerek van. Tenné a másik sarokba, ott is gyerek van. Viszi a harmadikba, ott is gyerek van. összesen tizenkét gyerek. Haj, a cigány elbúsulta magát. Kiment, felnézett az égre: — Hogy vinne el engem a hét tarajos ördög a pokolba kályhai'úlőnek! Abban a pillanatban megmarkolta egy hét tarajos ördög a cigányt, ahogy sétált a földön. Ügy elvitte, mint a forgószél. Levitte a pokolba. Ott maradtak a felesége a gyerekekkel. Nem tudták, hogy hun lehet a cigán.