Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Nőttek, nevekedtek a gyerekek. Azt mondja egyszer a legkisebbik cigánygyerek, Zsiga: — Anyám, te! Vót nekünk apánk valamikor? — Vót nektek, fiaim, aszondja, mikor tik meglettetek, az kiment, az úgy eltűnt, mint akit a főd elnyel. — Anyánk — aszondja Zsiga —, én megkeresem az apámat, még ha a világ végén vóna! Még az égbe is felmék utána-. Megkeresem. Feltarisznyázott a cigán, ment, mendegélt, hetedhét országot, az egész világot bejárta, végigjárta. Sehun se lelte az apját. Ahogy szídelgett, az erdőben vót egy nagy fa. Annak a töve leért a pokolba. A másik hegye meg felért az égbe. A cigánygyerek csináltatott magának hat pár vasbocskort, és felhúzta a lábára. Csináltatott egy fejszét, kétfelé lékelve mindig belevágott a fába. Mászott felfele. Amikor felért az ágaira, minden levél, olyan levelek vótak, hogy egy kis falu vót belőle. A cigány mindenfelől bejárta, de az apját csak nem találta meg. Megint ment felfele. Addig hatólt, hatólt, hogy a cigány felment az égig. A mennyország kapuja be vót zárva. A Szent Péter vót a kapusa. Azt mondta Szent Péter a cigánynak: — Mit akarsz, te cigány? — Keresem az apámat! — aszondja. — Itt a mennyországba? A te apád a mennyországba, te?! Ide nem jöhet, ide nem lehet bejutni cigánnak! Akkor megfogta a kalapját a cigángyerek és behajította. — Jaj — aszondja —, tessék beengedni, csak a kalapomat hoznám ki! Beengedte Szent Péter: — Na, siess, de gyere vissza rögtön! Mikor megfogta a cigány, beljebb hajította, beljebb, beljebb a mennyországba. Hát egyszer látott egy nagy teret. A tér közepén egy gömbölyű karosszék, mellette meg tizenkét gyalogszék vót. A középső az istennek a székje vót. A nagy karosszék. A többi tizenkettő meg az angyaloké. Kapja a cigán, beleül a karosszékbe. Az egész világot látta a cigángyerek. Hogy-hogy nem, az anyjának vót egy kis koszos malaccá. Egy másik cigán meg ellopta a malacot. Ez meg felült a székirül, vette az egyik gyalogszéket és odavágta. Hát messzire vótak űk. Hát ű az egész világot látta, a cigángyerek. Hát, jön haza az isten. Meglátja a cigánt. — Hej, te gézengúz — aszondja —, hun jársz te itt? Hogy mertél ide bejönni. Ki engedett téged ide be? Na, osztán kizavarták a cigánt mennyországbú. — Most már látom, hogy nincs az apám a mennyországba, nincs a fődön, biztosan a pokolban van az apám.