Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Károly meghallotta, rögtön kifizette, és kért neki egy deci pálinkát. Károly meg odament. Ez azt mondja: — Katona vagyok. Részeges vagyok. Mindig be vagyok rúgva. Ittak együtt. A katona meg elárulta, hogy ű hol szolgál. Annál az ezredesnél, aki elszöktette Lujzát. Azt mondja a katona: — Komám! Csapjál fel katonának, most nősül az ezredes úr! Szíp a felesíge! Károly be is állt katonának önkénten. Mikor önkénten beállott katonának, őrmester lett mindjárt. Ügy ugrott felfele, örült az ezredes, hogy milyen rendes tanult gyereke van. Mikor mennek hazafelé a gyakorlatbúi, Károly visszament abba a városba, ahun vótak a királynak a jányai. Kódus ruhába vót Károly. Nagy szakállat ragasztott magának. Elkezdett kéregetni. A királynak a kisebbik jánya meg ráismert. — Apám, ez a kodus bácsi úgy néz ki, mint a mi Károlyunk. — Na, hívjátok be azt a kódust! Bement a kódus a szobába, mindjárt felöltözött, levette az álruhát. Ezt a jány a kulcslyukon nézte. Szalad mindjárt az apjához:. — Ugye, mondtam, apám, hogy a kódus a mi Károlyunk! — Hát gyere oszt Károly! Mindjárt a király csudálkozott, hogy: — Mi van, fiam, veled? Elmondta, hogy ű hogyan járt a Lujzával, elszökött egy ezredessel. Azt mondta a király: — Fiam, itt a jányom, átadom neked, legyen tied a királyságom! — aszondja. Vége lett a királyi gyakorlatnak. Hát Károly, mikor lejárt a szabadság, úgy volt, hogy hazatért az ezredéhez. Az ezredesnél öszszehívták a tiszteket, és Károly meg elment, mert őrmester vót. Mikor a tisztek mentek hazafele, mentek már szíjjel a vendégségbűi, azt mondja Lujza, hogy lopás történt. Egy aranyórát, egy karórát elloptak. Mindjárt az ezredes elvette Károly kardját. Kihúzta a kardot. A hüvelybe vót az aranyóra. Lujza tette oda. Azonnal halálra ítíltik. Akasztófára. Igen ám, akkor este, ugye, meg vót engedve három kívánsága, hogy teljesítik. Károly azt kívánta, hogy azt a részeges katonát neki vezessék oda. O elbeszélget vele, nem bánja, hogyha felakasztják. Azt mondta a részeges katonának, hogyha meghalt, három hiszekegyet, három miatyánkot mondjík el, homlokát háromszor kerekítse meg, akkor így feltámad. Megfogadta a katona, hogy ű megmenti, kiássa. Másnap felakasztották Károlyt. Eltemették valahun a temetőbe, az árokba. A meg kiment, az a katona, pedig ki vót adva parancsba, hogy senki katona nem szabad kimenni. A meg csak kiszökött. Kinyitja a koporsót. Megpuszilta a homlokát, elmondott három miatyánkot, három hiszekegyet. Károly mindjárt felébredt. Mikor feltámadott Károly, elment az új gyakorlatra. De most már mint új király. Az ezredes Lujzával nagy vendéglőt nyitott, és meghívta az új királyt vendégségbe.