Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Aszonta a királynak a legöregebbik fia: — Apám! Majd én megőrzöm ezt a szalonna várat! — Rendben van, fiam! — aszondja. A király felrakatta a szalonnavárat kint a selyemríten. Igen ám, mikor íccaka kiment a királyfi őrködni, otthon feltarisznyázták, bort a kulacsba! Kalácsot tett be a királyné. A királyfi csináltatott egy kardot magának. Kiment. Leült a szalonnavárba. Elkezdett vacsorázni. Odament hozzá egy kis egér. Kírt tűle egy falat ennivalót. — Jó tettedért jót vársz! — Mit tudnál használni, nekem csinálni, te egér? — a királyfi agyon akarta ütni az egeret. A kis egér elszaladt. Jól van. Egyszer jött egy szél. Fútta a királyfit. Elaludt a királyfi. Hát egy istentelen nagy sárkány, egy ördög a szalonnát elvitte. Összeölelte, mán elvitte. El is tűnt a szalonna. Reggel, mikor felugrott a királyfi, nincsen vár. Nagy szomorán megyén haza a fiú. — Na, fiam, megőrizted-e a várat? —' Nem bírtam megőrizni. Csak elvittík a várat. Azt mondja a közbülső fia: — Rakassa fel, apám, a várat, majd én megőrzöm! A király megint felrakatta a várat. Feltarisznyázták a fiát kaláccsal, pogáccsal. Bort adtak a fióknak. Az a fiú is csináltatott magának kardot. Elment a szalonnavárba. Ott is maradt vacsorázni. "A kis egér megint odament hozzá, hogy adj egy falatot! A bizony nem adott neki. Még bele akart rúgni az egérbe. A kis egér elment. Jött iccaka a tizenkét óra, jött a nagy ördög megintem Az ördög ahogy jött, olyan álomszelet fútt, hogy azonnal a királyfi elaludt. Nyelte az ördög a szalonnákat, egypárat elnyelt közülük. A többi szalonnát összeölelle mán. Vitte a várat. Elvitte. — Na fiam, megvan-é a vár? — Nincsen meg, apám! Azt csak elvittík megint. Nem tudtam megőrizni a várat. A legkisebb fia a királynak azt mondta az apjának: — Apám! De még egyszer rakassa fel a szalonna várat! Én megőrzöm. Hát azt mondja a király a kisfiúnak: — Hát fiam, te kisfiú vagy, hogy tudnád te megőrizni, mikor a két bátyád nem tudta megőrizni? Nem vót mit tenni, addig rimánkodott a kisfiú az apjának, hogy az apja felépítette a szalonnavárat. Megint felrakták. Már megint feltarisznyázták. Kalácsot, bort adtak neki. Lement a fiú a szalonnavárba. Vacsorázott. Ott ült a kis királyfi. Qdamén az egér hozzá, hogy adjon neki egy falat kalácsot. — Na, gyere, ült ide le a tálcámra! Gyere csak, ülj ide a tálcámba! Egyél, amennyi beléd fér! Akkor a kis egér jóllakott. Kijött. — Jó tett helyébe jót várjál! — azt mondta neki a kis egér.