Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Törvényt hozzon, újat eleget. Korhoz illőt, bölcset, üdvöset. — Haladjunk! — és legyen boldogság! — Éljen soká „az új szabadság"!! Éljen a Király!, és a Haza!, Éljen Deák!, — ki rá fényt hoza, Hű Minisztereink éljenek!, Jól és hamar, sokat tegyenek!. Kinn is, benn is legyen békesség, — számunkra most ez az üdvösség. S ki nélkül e hon, csak puszta kép, Éljen az erő!, — éljen a nép!!! A kiegyezés létrejötte után ismét helyreállt a megyei élet. 1867. április 3-án Tomcsányi Józsefet nevezték ki főispánnak; április 11-én már tisztújító közgyűlést is tartott Békés megye. A közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésével a főispán felkérése alapján a közgyűlés Szakái Lajost bízta meg. 27 Wenckheim Béla alispánnak szerette volna megnyerni, de Szakái ezúttal sem vállalt semmiféle köztisztviselői állást. Kóhn Dávid Szakái magatartását politikai tájékozottságának tulajdonítja. 28 Kóhn szerint: „nem voltak illúziói. A vármegye előkelő közszereplői között ő volt az első, ha nem is egyedül, aki előre látta, hogy úgy a törvényhatóság tisztviselői, mint a képviselőválasztásoknál a balpárt leszt a győzelmes fél. Ö tehát céltalannak találta a küzdelmet és saját személyét illetőleg nem akart abban részt venni, noha exponált jobbpárti volta dacára, nagy népszerűségénél fogva, őt talán alispánnak meg is választották volna. Öt magát igen, de egyetlen más tisztviselőt sem, aki nem balpárti. Ezen az áron nem akart alispán lenni. És hogy mennyire előre látott, mennyire igaza volt, bizonyította a tisztújítás". 29 Szakái nem volt radikális felfogású — ezt az eddigiekből is láthattuk. Megingathatatlan Deák-párti, a jogfolytonosság híve volt s a szabadságharc reformokat követelő, az alkotmányosság keretein belül maradó köznemesi eszmevilágában élt. A kiegyezésben a jogfolytonosság helyreállításával a szabadságharc követeléseinek megvalósulását látta s benne az „új szabadságot" üdvözölte. A radikalizálódó közvélemény megdöbbentette, nem érezte jól magát az új világban, bizonytalannak látta a jövőt s ezért vonult vissza. Eszmevilágára, politikai felfogására igen jó példa az imént idézett verse, melyben a nemesi patriarchális szemlélettől (hazajött Budára a király), a negyvennyolc visszaállításán keresztül, a „fontolva haladás"-ig (törvényt hozzon, korhoz illőt, bölcset, üdvöset), Deák éltetéséig mindent megtalálhatunk. Az 1869. évi képviselőválasztáson már nem is indult, majd pedig 1870-ben minden még viselt tisztségéről is lemondva szülőfalujába, Köröstarcsára költözött. Egyetlen ügyben járt még el. Wenckheim 27 Scherer 141. 28 Kóhn 95. 29 Kóhn 96.
