Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
rokat építeni. A majorokban most már nemcsak pásztorok, hanem állandó mezőgazdasági cselédek is éltek. Más pusztákon, mint a két Kígyóson, Kétegyházán, Kondoroson, Szentetornyán, Csorváson és Gerendáson ugyanezen időtájban indul meg a majorok körül a cselédségből, dohánykertészekből és bérlő jobbágyokból álló népesség szaporodása. E pusztai majorok lakói az anyaközségből kiszakadva, minden tekintetben a feudális földesúri igazgatás alatt állanak, tehát közigazgatásilag sem alkotnak önálló községet. Viszont kapcsolatuk a volt lakóhelyükkel megszűnik, legfeljebb a kiköltözők életében fűzi még oda őket rokonsági és érzelmi szál. Egészen másként áll a helyzet a falvakhoz tartozó tanyák és szállások népével. Miután ezek a szállások és tanyák a jobbágytelkek után járó szántóföldeken vagy ritkább esetben a jobbágyok által a földesuraktól hosszabb időre bérelt pusztákon keletkeztek, sohasem tudtak függetlenülni a faluban levő telektől. A jobbágy szolgáltatás alapja a telek, tehát a telkes jobbágy földje birtoklása nem választható el a falubeli házétól. Ez volt az adó alapja, a földesúri és állami terhek ki-, rovása ezután történt. A belsőségi lakótelket terhelte a katonabeszállásolás és a közmunka is, a jobbágy tehát nem költözhetett a tanyájára állandó lakásra, mert nem engedte a község, különben a községre háramló teher a kevés számú bentlakóra nehezedett volna. Ezért nem engedik meg a telkes gazdáknak a szőlőben való lakást sem. A kiköltözés tilalma azonban — hacsak az említett közbiztonsági okok nem állottak fent — nem vonatkozott a cselédekre, kaszásokra, kertészekre s valóban a XIX. század első évtizedeiben ezekből toborzódott a tanyai lakók első nemzedéke, nemcsak Békés megyében, de szerte az Alföldön. A telkes gazda tehát 1848 előtt, ha volt is tanyája, állandó lakásra ki nem költözhetett, a falusi házát fent kellett tartani, ezért a szállás és a tanya számára csak üzemhely, az igazi otthon a falusi vagy városi ház. Nem véletlen az, hogy Békés megyében az első nagyobb arányú, újabb értelemben vett tanyatelepülések Szarvason, Békéscsabán és Gyulán keletkeztek. Szarvas és Békéscsaba 1843-ban szerződésileg váltotta meg magát a földesúri kötelezettségektől, Gyulán pedig 1818 óta el voltak különítve a földesúri és jobbágyföldek egymástól. Gyula határában ez a tény és a határbeosztás különleges rendje szabta meg a tanyák kialakulását. Amint Ecsedy Gábor írja 1832"ben, a város szántóföldjei három fordulóra volt osztva, a kaszálók tették a negyedik részt. Magyar-Gyulának 303 2 /b, Német-Gyulának 82 7* jobbágytelke, vagy sessiója volt, és egy egy egész jobbágytelek után il00 öles holdakban számítva 56 hold föld járt. Minden egyes egész teleknek volt még 22 hold kaszáló járandósága. A szántóföldek egy fordulója minden évben ugarnak maradt, a másik kettőt őszi és tavaszi vetéssel használták. „A kaszálókon rendesen tanyaépületek vagy szállások vágynak a^takarmány berakására, marha teleltetésre
