Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
•és más hasznokra."' lö Gyulán tehát az első szállások a fordulókényszerbe nem eső határrészen keletkeztek. De még itt sem lehettek a tanyák és szállások túlnagy számúak, s ideiglenes munkahely jellegük is megmaradt, lakók — a cselédek, majorosok — : legalább is ekkor még nem szakadtak el végleg a falutól, a gazdák pedig éppen nem. A tanyák építésében, a majorok benépesedésében, a tanyákra való tömeges kiköltözésben az 1848-i jobbágy felszabadításnak, illetve az .1853. évi úrbéri pátens nyomán megindult osztálypereknek volt döntő jelentősége. Ezek eredményeként az 1850-es évek végére mindenütt megtörtént a jobbágy telkek járandóságának elkülönítése a földesurakétól, legtöbb helyen a telkek után járó legelőt és rétet is kiosztották, s mivel ezek amúgy is legtávolabb estek a faluktól, a rajtuk való gazdálkodás csak tanyarendszerben volt lehetséges. Másfelől a volt földesurak, kihasználva az évekig tartó gabonakonjunktúrát, a részükre jutott pusztákon majorokat építve, teljesen a mezőgazdasági művelésre rendezkedtek be. A mezőgazdasági művelés munkaerőt igényelt és ezek biztosítása érdekében a már meglevő szegődményes kertésztelepek mellett a távolabb eső pusztákon a majorok mellé zselléreket, gyalogbéreseket telepítettek. Az uradalmi majorok nagyobb része 1848 után keletkezett, és a korábban meglevők is ekkor váltak igazában újabb értelemben vett mezőgazdasági központokká. Ezek a majorok egészen 1886-ig igazgatásilag is nagymértékben függetlenek voltak a politikai községtől. . Az úrbéri perek befejezése, a volt jobbágy birtokok elkülönítése után semmiféle jogszabály nem akadályozta meg a volt jobbágyokat abban, hogy a birtoklás szabadságát kihasználva, a távolabb eső földjeikre tanyát építsenek. A tanyák szaporodásában, a fenti lehetőség mellett a gazdálkodás formájának átalakulása is nagy szerepet játszott. A széles kiterjedésű, a településektől távoli határokon folyó, szinte kizárólagosan egyoldalú szemtermelésre berendezkedett gazdálkodás nehézségeit az egykorú földrajzi író, Palugyai Imre igen találóan jellemzi; a munka rövid néhány hétre torlódik össze, ezért a békési paraszt „főleg nyárszakán, takarás és nyomtatás idején baromhoz való túlterheléssel öli magát. Olly helyeken ahol a tanyák csak nyomtató és lerakó helyek, a kaszálók és a szántóföldek pedig mértföldekre vannak, hordás idején egy pár hétig éjjel sem ismeri másként a lefekvést, mintha felváltva egyszer egyik másszor másik a ki- és bejövet alatt az üres vagy terhelt szekéren, nyugalmat alszik, egyébként éjjel és nappal munkában van a barom és ember..." „De oly helyeken is, ahol a tanyák a szántóföldekkel együtt vannak, nemcsak nappal, hanem holdas éjjeleken is forr a munka... s szerencse, ha 3—4 óra jut a 24 órából a csendes álomra, főleg a cselédeknél, kiknek kasza és villa roncsolta tagjai az alatt sem pihenhetnek, őrködni kelletvén a vontató marhákra, nehogy kárba men18. Ecsedy Gábor: Gyulának polgári és egyházi állapotja. Tud. Gyűjt. (1832) XI. IS 1.: Békéscsabán az első állandó tanyák a fürjesi és kerekegyházi pusztákon keletkeztek. Haán Lajos. id. mü. 38 1.
