Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

Ezek után nagyon érdekesek azok a szavai, amelyeket a 90-es évek parasztmozgalma és a szocialista munkásmozgalmakkal kapcsolatban, elsősorban éppen Márkiról mond. „A 90-es évek parasztmozgalmai és a szocialista munkásmozgalom megerősödése különböző visszahatást váltott ki a történészekből. A legnyiltabban és legpolitikusabban Márki Sándor reagál erre. Márki Sándor... 1883-ban a Dózsa „forradalomról" írt haladó hangú tanulmányt..." Meg kell jegyeznünk, hogy ez a könyv éppen 10 évvel előzte meg a 90-es évek agrár mozgalmait és így azokkal valóban nehéz összefüggésbe hozni, de fel lehet vetni a kérdést, gazdag történeti anyag közlésével nem volt e hatással e mozgalmakra, mert, hogy legbuzgóbb olvasói a szocialista munkások voltak, arról még lesz szó. A Péró-felkelésről szóló akadémiai székfoglalójában már valóban hivatkozik az 1893. évi első nemzetközi szocialista kongresszusra, mint erről később (jegyzetben) szólni fogunk. Léderer Emma még egy helyen foglalkozik Márki munkájával. „1913-ban — írja — Márki elérkezettnek látja az időt, hogy bővített és átdolgozott kiadásban megjelentesse 30 évvel ezelőtt a Dózsa '"forradalomról" írt könyvét. A figyelmeztetést, amelyet 1893-ban intézett az uralkodó osztályhoz, most egy monumentális műben ismétli meg, szintén óvatosan beszélve „osztály viszonyokról, osztályharcról, Dózsa korában." „...a XX. század első évtizedeiben, amikor ezek a munkák megjelentek (nb. Márki könyvének 1883. évi első kiadása szellemében semmiben sem különbözik az 1913. évi harmadik kiadástól) Magyarországon a polgári demokratikus forradalom érlelődött, a kapitalizmuson belüli feudális maradványok, a „latifundiális örökség" felszámolásáért. És ebben a harcban feltétlenül haladó jelentősége van Acsády, Márki munkásságának. Olyan hangot ütnek meg, amelyre fel kell figyelniök a latifundiumok birtokosainak^ amely szemben az osztálybéke hirdetőivel érthetőnek és indokoltnak tartja — bár természetesen nem helyesli — még a forradalmakat is." „Nem véletlen — fejezi be —, hogy az ellenforradalmi korszak történetírói gárdája, csak a megvetés és lebecslés hangján tudott szólni Acsádyról, de Márkiról is." Mint ezt egyébként fennebb láttuk. Meg kell állapítanunk, hogy ha a marxista történetírás nagyon sok olyan szempontot vet is fel,

7 amelyre a polgári történetírás adottságánál fogva nem volt tekintettel, elvi megjegyzéseivel — ha itt-ott félreérti is, de — nem sérti azt a tudós férfiút, akinek 1867-től 1925-ig folytatott sokirányú munkássága annyira maradandó nyomokat hagyott történetírásunkban is, hogy a történeti materializmus követői ma is meglátják benne a le nem becsülendő értéket még akkor is, ha az eseményeket, főleg azok indítóokát, másként értékelik is. 7. Székely György, i. m. 5—7. 1.