Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

Egész munkásságának értékelése nem az én feladatom. Nem is akarok egyebet tenni, mint a magyarországi szabadságmozgalmakról szóló munkái közt is legforradalmibb munkáját, a különböző szemléletű kortársak megítélésének tükrében bemutatni. Glyan szemszögből nézve a három kiadásban megjelent munkát, amilyenből még senki se nézte, mert a nagyon szétszórtan megjelent kritikákat eddig senki se tekintette át, még kevésbé gyűjtötte össze. Ezt teszem én most. mert meggyőződésem, hogy csak így lehet saját korának történetszemlélete és értékelése alapján megítélni: milyen hatása volt ennek a könyvnek az akadémiai bírálókra még a megjelenés előtt és milyen azután, közel nyolcvan esztendővel ezelőtt (1883), majd harminc esztendővel később, közvetlenül az első világháborút megelőző esztendőben (1913). Még nem volt 30 éves Márki Sándor, amikor Dósa György és forradalma c. tanulmányát az Akadémia Lévay-díjára kiírt pályázatra benyújtotta.

8 öt évvel előbb írta meg Sarkad történetét

9 és alig volt 15 éves, amikor előbb név nélkül, később már saját nevével jegyezve Bihar vármegye története c. munkája folytatásokban a nyilvánosság elé került.

10 Korán kötött tehát barátságot a nyomdafestékkel, hogy hű maradjon hozzá még halála után is, hogy az 1928-ban már halála után megjelent munkájának

11 tiszteletdíjából épüljön fel első síremléke, Kozma Erzsébet szobrászművész ihletett alkotása a Kerepesi úti temető díszsírhelyén, majd a gödöllői családi sírbolton. Gödöllő és Kétegyháza jelzik Márki Sándornak, az embernek halála

12 és születése

13 helyét, egyúttal azt.a 72 esztendőt, amelyben nagy sorsfordulókat élt át a haza történetében és a saját életében egyaránt. A nyomdafestékkel barátkozása ugyanarra az évre esik, amikor három évszázad alatt ki tudja hányadszor kezdődött újra a dinasztiával való egyoldalú barátkozás. Jókai Mór engedte be az ismeretlen fiatal gyereket a betűk szérűjére és az Üstökösnek húsz évig volt adomákkal, versekkel, műfordításokkal, kisebb elbeszélésekkel szívesen látott munkatársa. Itt és sok más hírlapban és folyóiratban megjelent — összegyűjtésre érdemes — sokszáz írása igazolja a legjobban, hogy nem veszít értékéből az»a tudományokkal foglalkozó ember, aki a tudomány igazságai mellett az élet tűnő szépségeit, a gyarló emberségeit is észreveszi, s azok megörökítésére is időt tud szakítani magának: megmenti az egyébként veszendő gallyait a dúsan termő szellem terebélyes fájának. Ezért van, hogy értékes történeti munkáiban is lépten-nyomon találkozunk a költészet legszebb virágaival, latin versek szellemes, pattogó ritmusa átültetésével. 8. 1882. 9. 1887. 10. Nagyváradi Lapok első évfolyamában, 1868. 11. Gr. Gyulai Ferenc naplója. M. T. Akadémia Hadtörténeti Bizottsága. Budapest 1928. 12. 1925. július 1. 13. 1853. április 27.