Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

tárok, a társadalmi forradalom továbbvitelét várták: a teljes felszabadítást, a földosztást. Pálffy s a hozzá hasonló gondolkodású volt 48— 49-es radikálisok nem tudták elfogadni a konföderációs tervet (ez különben általában nem volt népszerű az országban), mert a pánszláv terjeszkedéstől féltek, ez ellen keresték az osztrákok szövetségét, a földet követelő parasztságtól pedig éppúgy távol álltak, mint 48-ban. A pusztán érzelmi „kuruckodástól", a provinciális színvonalú közjogi csatározástól meg épp az átlagosnál szélesebb politikai műveltségük tartotta távol őket. így nem fordulat vagy elvtagadás útján kerültek a kiegyezés híveinek táborába, hanem azért, mert nem tudtak kitörni már 48—49-ben is meglévő korlátaik közül. Az 1860-as években először a Magyar Sajtóban és A Honban jelentkezik a publicista Pálffy. Külföldi lapszemlét ír, főként Schmerling lapjaival polemizál. A hazai politikai csoportosulások iránt nem árul el érdeklődést, ezek egyikéhez sem csatlakozik. A kiegyezés után rábízzák a Deák-párt kombattáns lapjának, az Esti Lapnak szerkesztését. Ennek első számában hosszú bemutatkozó cikket írt, ebben mondja el, 48-as forradalmár létére miért állt a kiegyezés híveinek táborába. Elsősorban a polgári haladás előtt megnyílt lehetőségeket értékeli a kiegyezésben. A nemzeti sérelmek únos-úntalan való hangoztatását, azt a véleményt, hagy Magyarország a kiegyezés révén függőbb helyzetbe került Ausztriától, mint 1847-ben volt, a kivénhedt nemesi politika ósdi sirámának tartja, s így válaszol rá: „Aki tapasztalásból ismerte korábbi alkotmányos függetlenségünk mivoltát, s az ifjabb nemzedék, mely olvassa a Huszonöt év történetét, legjobban teszi, ha minél halkabban beszél róla, mert még meghallanának egyetmást 1847-ki függetlenségünk gyakorlati részleteiből ott is, ahol az „ezredéves alkotmány" kifejezését — nagy örömünkre! — még eddig elég komoly értelemben vették."

50 Az idézett mondat, az „ezredéves alkotmány" gúnyos említése igen jellemző a töretlen polgári forradalmár Pálffyra. Életrajzírója nem is állta meg, hogy hozzá ne fűzze: „Ezt Pálffy csak az 1847-iki viszonyokra értette. Még így sem tartjuk azonban szerencsésnek a kifejezést." Századunk elején az előző nemzedék őszinte és becsületes polgári felfogását már ilyen félremagyarázásokkal igyekeztek szelidítgetni. Hasztalanul. Pálffynak igenis megvolt a véleménye az „ezeréves alkotmányról." Az Esti Lap megjelent három és fél évfolyamában (1867—1870) Pálffy szenvedélyes vitákat folytat. Egyik fő ellenfele most is Jókai volt. mint 1849-ben Debrecenben, de frontjuk most felcserélődött; a másik egykori főmunkatársa, Csernátony. De vitázott a balközép politikai 50. Idézi Szvacsek—Vári id. m. 96. 1.