Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

régi nemesi életet is, ebben a regényében is leírja a vidéki udvarházak eszem-iszomait (akárcsak Jókai), rokonszenvvel ábrázolja a Pontyi típusú, csak a régi világot dicsérő parlagi nemest, de már látja és leírja azt is, hogy korának gyermekei a Miatyánkkal egyszerre tanulják meg, ,,mi a pénzcsarnok, árfolyam, részvény, szelvény, osztalék."

20 Tudja és megírja, hogy mindenkit mindenütt az anyagi tekintetek igazgatnak. Hősnője, Mari, az apácák magatartásán méri le, mit jelent az, ha valakit szegénynek hisznek: „Hitem örökre meg van rendülve. Engem az egész világ csak pénzemért szeretett, s miután az elveszett, úgy tekintenek, mint haszontalan terhet. Veszteségem következményét megéreztették velem még azon helyen is, hol azt hittem, egyedül csak a szív és hit uralkodik, s hova semmi sem férhet be, mi kizárólag csak e hiú világ fiait ingerelheti."

21 Ez utóbbi idézet megmutatja, hogy Pálffy mégsem, fenntartás nélkül fogadja el a. kapitalista erkölcsöt. Hogy a mind egyetemesebbé váló pénz utáni hajsza megjelenítésében cselszövőket és hamiskártyásokat állít egymással szembe, s az utóbbiak ellenében az előbbiek pártját fogja, nem annyira eszmei, erkölcsi igénytelenségről tanúskodik, mint inkább arról, hogy a születő kapitalista világról való még meglehetősen felszínes tapasztalatait nem tudja megfelelő, tipikus cselekménnyé és jellemekké formálni. Tárgyválasztásban már elszakadt a romantikától, a korai regényeire annyira jellemző különlegességeket már nem hajhássza, de a valóságos világ sok apró tapasztalatához kötődő tárgyát most is csak egy cselszövény fonalán tudja cselekménnyé elrendezni. Ez a negatívum későbbi regényeit is jellemzi. Ezzel kapcsolatban már most felvethetjük Pálffy és a realizmus viszonyának kérdését is. Ismeretes, hogy Gyulai Pál szerette Pálffyt, s Jókai romantikájával szemben valaminő reálisabb irányzat képviselőjének tartotta. Véleményem szerint azonban Pálffy nem reálisabb, csak szürkébb Jókainál. A művészi realizmus ereje csak egy-egy korfestő képében ragad meg bennünket: a negyvenes évek Pestjének, a vásári forgatagnak, a színháznak, a vidéki lakomának leírásában •— de menynyivel színesebb, mennyivel élettel telibb az ilyen részletekben Jókai! Alakjai közül két mellékes figura: Kor hányi úr, a régimódi nemes meg Kaczor, a névelő tűnik ki életteli jellemével, — de ha dicséimi akarnók őket, legfeljebb azt mondhatnók: megközelítik Jókai hasonló alakjait. Az elbeszélő Pálffy — ha imént említett korlátai jórészt változatlanok maradtak is — legmagasabbra harmadik korszakának (1382— 1894) regényeiben emelkedett. Ezek közül a négy legfontosabb: Esztike kisasszony professzora (1882), Egy mérnök regénye (1885), Anya és grófné (1886) és A régi Magyarország utolsó éveiben. (1894) Az első kettő cselekménye a legfrissebb jelenben, a kiegyezés utáni időben játszódik. Mindkettőben az arisztokrácia és a polgárosodó tár20. Uo. 186. 1. 21. Uo. 425. 1.