Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

A regény cselekménye röviden a következő: Rétszeghy Kálmán apjától hamiskártyások (Szalánczy és Csetneky) elnyerték ősi birtokát. Az apa a birtok elvesztése után fukarságig menő takarékossággal tekintélyes vagyont gyűjtött, aztán hirtelen meghalt. A vagyont a gyámja, Barakonyi Sámuel őrizte meg Kálmán számára. Kálmán szeretné visszavásárolni a birtokot, de a jelenlegi tulajdonos, Csetneky, meg nem válna tőle. Kálmán megismerkedik Szalánczy özvegyével és két leányával. Az idősebb, Mari, az özvegy mostohaleánya. Ez apjától tekintélyes vagyont örökölt, de felét mostohatestvérének, Matildnak akarja adni. Kálmán szerelmes lesz Matildba. Kálmán gyámja, Barakonyi s Marié, Várkonyi összeesküvést szőnek, hogy Kálmán visszanyerje birtokát, Mari megtartsa a vagyonát. Mari részvényeit elégetik; mikor mostohája s testvére kimutatják igazi érzelmeiket a szegénynek hitt lánnyal szemben, Mari szakít velük. Csetneky fiát hamiskártyázásba bonyolítják, leleplezik, s elüldözik vele együtt apját, a volt hamiskártyást is; Kálmán így visszavásárolhatja apja birtokát. Végül Mari és Kálmán egymáséi lesznek, miután Kálmán kiábrándul Matildból. A cselekmény rövid ismertetéséből is láthatjuk, hogy Pálffy itt sem áll az erkölcsi igazság alapján. Salamon Ferenc meg is rótta ezt a regényt is. „Minden eszmény nélkül írónak látszik" — írta a szerzőről, — „...emberei lelkiismeret nélkül jönnek a világra."

18 Kétségtelen, hogy a két gyám erkölcsileg nagyon kétes értékű eszközöket vesz igénybe, hogy védencét vagyonához juttassa, s Pálffy ezt természetesnek tartja. De csakugyan csupán erkölcsi igénytelenség, felületesség ez részéről, mint Salamon állítja? Talán az is, de egy korforduló erkölcsi tendenciáinak felismerése is. A regény cselekménye a pénzszerzés, örökség utáni hajsza körül forog. A rendi társadalom patriarchális erkölcseit most kezdi felváltani a kapitalista morál. Pálffy azt vetíti vissza a forradalom előttre, amit maga körül lát. Nincs hite vagy nincs fantáziája hozzá, hogy szembeállítson ezzel valami szebbet, igazságosabbat. Olyan ez a regény, mintha Jókai a közel egykorú Felfordult világban csak Borcz és Torhányi vagyonért való birkózását írta volna meg, a becsületes úton, munkával, találékonysággal meggazdagodó Fehér Gyulát elhagyta volna. Pálffy regényének eszménynélkülisége mintha azt mutatná, hogy elfogadta a kapitalista „játékszabályokat". Jellemző, amit Rétszeghy Kálmán apjáról ír, aki öt év alatt húszezer forintból nyolcvanezret csinált: „Mindent elkövetett, miből becsületes úton (az én kiemelésem!) pénzt szerezhetett."

19 Nos, öt év alatt „becsületes úton" megnégyszerezni a vagyont csak úgy lehetett, ha a „becsületes utat" bizonyos tágassággal értelmezzük. A jómódúvá vált, házat építtető, takarékpénztári' állást vállaló Pálffy benne él a születő magyar kapitalizmusban. Még kedvvel festegeti a 18. Idézi Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban 2. k. 479.1. 19. Olcsó Könyvtár-beli kiadása (Bp. 1892.) 17. 1.