Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Már az elszigetelt és ösztönösnek tűnő bérharcokban is benne lappanganak a tudatosodás csírái, a munkások kijárják az osztályharc nagy nevelő iskolájának alsó osztályait: maguktól rájönnek, hogy kibékíthetetlen ellentét van köztük és munkaadóik között, az államhatalom majdnem mindig a tőke pártján van stb/

1 Kedvező körülmények között az elszigetelt bérharcokból is megszülethetnek az osztályharc magasabbrendű formái: kibontakozhatik az általános sztrájk, az egymást követő tüntetések, majd a fegyveres felkelés és a győzelmes forradalom.

5 Kubikmunkán is megszakadt minden személyes, érzelmi kapcsolat a vállalkozók és a kubikosok között, tisztán üzleti összeköttetést tartottak fenn és éles formában jelentkezett közöttük az osztályellentét. A zsellérekből, szegényparasztokból lett kubikosok merőben új, számukra addig ismeretlen viszonyok közé kerültek és szinte attól a pillanattól kezdve, hogy a kubikolás közmunkából bérmunkává alakult, azonnal megkezdődtek a szakadatlan bérharcok is. E téren a felszabadulásig jóformán lélegzetvételnyi szünet sincs; a bérharcokat a szervezkedéssel párhuzamosan egyre tudatosabban vívták, természetesen fokozódott a vállalati kizsákmányolás és a hatóságok terrorja is. Már a kubikosokról szóló legkorábbi híradás is kénytelen ezzel a kérdéssel foglalkozni, itt még atyáskodón, később majd keserű szájízzel: „Az alföldi kubikos... a hét végén keresményét oly pontossággal mondja meg, mint a mérnök is alig tehetné. Ellenkezőleg, igen jól értik az anyaggödröt, honnét a földet a töltésre hordják, úgy munkálni ki, hogy közepe felé egy kis domborulata maradjon és ez által kevesebb munkáért több fizetést kapjanak, csakhogy az ellenőrző és felülvizsgáló közegek is elég szemesek, hogy az ilyen szándéknak nyomára jussanak."

6 A pénz kibékíthetetlen ellenfelekké, sőt esetenkint ellenségekké tette a vállalkozókat és a munkásokat, egymással szemben nem volt belátás, kímélet és irgalom: nincs olyan eszköz, amelyet adott esetben igénybe ne vettek volna! A kapitalista farkas-erkölcsök értelmében mindkét félnek állandóan résen kellett lennie, mert a legkisebb gyengeségét is kihasználta a másik és torkának ugrott! Az erősebb, okosabb és szívósabb, fél maradt felül, járt jobban... Csakhogy egészen más pozícióból vívta meg ezt a harcot a tőkés vállalkozó és a munkás: a munkaadó vásárolta meg a munkást és pénzén kívül minden más eszköz is rendelkezésére állott, vele szemben a munkavállaló puszta erején, eszén kívül csak társai szolidaritására támaszkodhatott. A kubikmunkára vonatkozó tőkés kizsákmányolás lényeges jegyeit szinte a kapitalizmus egész időszakára szóló érvénnyel összegezték a századforduló körüli agrármozgalmak hatására: 4. Lenin i. m. 199., 239. 5. Lenin: A moszkvai felkelés tanulságai = Válog. Műv. I. Bp. 1949. 689. 8. Kvassay Jenő: A kubikos = Vasárnapi Újság. 26. (1879). 4. sz. (jan. 26.) 57—58.