Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

,,A kubikmunkásoknak... igen hangsúlyozott okuk a mozgalomra az is, hogy a földmunkálatok vállalkozói általában egy V harmadára, de nem ritkán egy ötöd s még annál is csekélyebb részére szorítják le... a munka egységi árát. (A kubikosok) ...nem kapnak elegendő munkát s a végzett munkával nem kereshetnek annyit, amennyiből mindinkább szaporodó igényeiket kielégíthetnék, közterheiket elviselhetnék... A kubikmunka teljesítéséért járó munkabért legtöbbször nem kapják meg azon mennyiségben, ami őket megilletné, mert abból különféle czímeken levonásokat eszközölnek s ha ezért a hatósághoz fordulnak, ott sérelmeikre orvoslást nem találnak."

7 A mohó tőke mindig ugrásra készen állott, hogy zsákmányára lecsapjon; a munkások toborzásától a velük való végleges elszámolásig számtalan lehetőség adódott a visszaélésre és legtöbb nem is maradt kihasználatlanul: „Először a mérnök kevesebbre méri, a számításnál kevesebbre számítja, az árszámításnál ismét fogy, a pénztárnok levon belőle, mert nem jól volt kiszámítva, következik a százalék és az útiköltség levonása.'"

8 Ezeken kívül a táppénz,

9 az óvadék

10 levonásával és sok más agyafúrt fogással próbálták á munkásokat megrövidíteni, akik legtöbb esetben azonnal harcba szálltak a különféle visszaélések ellen: megelőzéssel, védekezéssel és ellentámadással próbálkoztak. Az elfogulatlanabb polgári szerzők nem csupán a kizsákmányolásra, hanem némely esetben még az értéktöbbletre is felfigyelnek: a Szántó Kovácsféle mozgalom hatására említi az egyik cikkíró, hogy a vállalkozók 60 krajcárt kapnak m

3-kint az államtól, a kubikosoknak ebből mindössze 12 jut; ,,az a 48 krajcár el van véve a kubikosoktól; ahány krajcár marad el a 60 és a 12 között, annyi átok van ezen a nyereségen."

11 A legtöbb vállalat kétszeresen is kizsákmányolta alkalmazottait: mint munkásokat és mint vásárlókat. Előleg helyett utalvánnyal, ún. jancsibankóval fizetett, amelyet csak a vállalati kantinban lehetett értékesíteni s így a munkások rá voltak kényszerítve a silány és drága árucikkek vásárlására. Hosszas harcaikba került a kettős kizsákmányolás valamelyes korlátozása. Munkanélküli időszakokban, elszaporodtak a fizetés körüli visszaélések: az éhségtől űzött kubikosokat bérminimumon alul fogadták fel, és minden újabb csoport bérét még lejjebb nyomták. A bérmozgalmak letörésére használták fel a különböző helyekről jelentkező kubikoscsoportokat; a segédmunkásokat a szakmunkások ellen, a bandagazdákat 7. Arató Frigyes: A földmíves socializmus. Szeged, 1899. 83—84. 8. Eörsy Béla: A magyar földmíves-szegénység kialakulása. Bp. 1938. 56. 9. 1903-ban pl. a ?zarvas-mezőhegyesi szárnyvonal építésén dolgozó munkások zúgolódtak a 3 Ft-os napszámból levont 30 kr. táppénz miatt: „Minek fizessük a betegpénzt, mikor nem vagyunk betegek?" Gabona .Béla: A magyarországi agrármunkásmozgalom törtenete. (1890—1900), Bp. é. n. 24. 10. Vö. Katona Imre: A magyar kubikosok élete. (Bp.), 1957. 55—59. A kérdés részletes tárgyalása önálló fejezetet igényel. 11. Munkáspanaszok = Szentes és Vidéke. 1895. II. hó. 3. sz. 2.