Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

miatt szinte törvényszerűen a csendőrség erőszakos beavatkozása vetett véget. A sztrájknál jóval gyakoribb volt — mint említettem — a munkahely időnap előtti elhagyása: „A vásárhelyi munkások 42 évig dolgoztak a kezem alatt, de sztrájkolni nem sztrájkoltak — emlékszik vissza egy idős mérnök —; azt mondták: ebben nem tudunk keresni és otthagyták a munkát."

123 A kabikosok ha semmiképp nem tudtak kedvező eredményt elérni: „Az ijen munkákat igencsak ottfelejtettük", szokták mondani.

12

'

4 A sztrájknak e passzív formája kitűnően alkalmazható éppen kubikmunkán: el lehet vele kerülni a megtorlásokat, új és esetleg kedvezőbb munkaalkalmat lehet biztosítani stb. A vándorélethez hozzászokott kubikosok sokkal könnyebben otthagyhatták a vállalatot, mint pl. a helyben dolgozó munkások. De bérellentét sem mindig kellett ahhoz, hogy a kubikosok egy-egy helyről felkerekedjenek, a létszámhullámzás a kereslet-kínálat pillanatnyi állásától függött. A kubikosok titokban, éjnek idején hagyták el a munkahelyet, valósággal megszöktek, de arra szöges gondjuk volt, hogy lehetőleg fizetés utáni napokon vegyenek búcsút a kapufélfától. Pénz híján nehezebb volt a szökés, még olyan eset is előfordult, hogy a kubikosok tutajon ereszkedtek le a Tiszán, felső folyásától egészen Csongrád megyéig. A munkavállalás szabadságának és a kínálat bőségének megszépült emlékei még ma is élénken élnek az idősebb kubikosok emlékezetében: „Ha azt a munkát nem szeretted, akkó ott hattad."

125 Ha kevesölte vagy nem szerette, pakolt, oszt mönt tovább másik hejre."

126 A társadalmi tanulságot azonban mégis így foglalják össze: „Eggyik zsarnoktú ementünk a másikhó."

127 A BÉRHARCOK ERŐSZAKOS LETÖRÉSE ÉS A MEGTORLÁS A kiéleződött helyzetekben a vállalatok akaratukat nem tudták saját, erejükből keresztülvinni, sem pedig az önvédelemről gondoskodni, ezért a hatóságokhoz fordultak, kérésükre — sokszor persze kéretlenül is —• megjelentek a helyszínen a csendőrök: az úr angyalai

128 vagy a kakasok,

129 ahogy gúnyból szokták mondani.

130 A politikailag exponáltabb 123. Bencs Gyula 77 é. mérnök, Hódmezővásárhely, 1^2. 124. Kispataki P. közi. 125. Kun János 83 é. kubikos közi. Szegvár 1953. 126. Gyöngyi Mihály 75 é. kubikos közi. Szegvár, 1953. 127. Magyar István 69 é. kubikos közi. Szentes, 1952. 128. Koos I. i. m. 60—61. A szerző szerint a csendőrök naponkint, kétnaponkint megjelentek az intézőnél, s kaptak egy-két kupica pálinkát; az érdekelt nagybirtokosok pedig összeadták csendőreiknek a kenyérgabonát és a hízónak való eleséget. 129. Mindszent. 130. Vö. „Kakastallú nem bokréta, Gazember, aki hordozza." SzamSz. I. 443.