Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

helyzetben élő, öntudatos, szervezett kubikosok szemében a csendőrök korántsem voltak olyan félelmetesek, mint általában a parasztságunk előtt, a csendőrök viszont meglehetősen tartottak a nagy tömegekben együtt dolgozó, azonnali és egységes fellépésre kész kubikosoktól; a kisebb helyi erők inkább tárgyalásokba bocsátkoztak, mintsem kenyértörésre vitték volna a dolgot. Egységes és határozott fellépés esetén a csendőrök megjelenése önmagában véve még nem jelentette a bérharc vereségét, legfeljebb a feltételek nehezülését: „Kevesőtük a fizetést, megátunk, hogy nem dógozunk vagy ha kigyün a mérnök, javítást kérünk; ha nem ád, emenyünk. Kigyüttek a csendőrök, mindjá Nagy Ferkót keresték. Odagyütt három csendőr, hogy hun van az a Nagy Ferenc? Kilépett a gunyhóbú: — Itt vagyok! Aszondja: — Hogy merte maga a többi embereket a munkátú visszatartani, hogy strájkoljonak? — Én nem tartottam vissza, uram, senkit se! Megát mindenki, me keveselli a munkabért. Ekérte a munkakönyvit Nagy Ferkó bácsinak, átolvasta a törvínt. Aszondták a végin: — Ha nem bírják ennyié csináni, ha nem adják meg, majd emennek vagy haza vagy máshova. Kigyütt oszt a mérnök, javított ott tán négy fillért köbméterenkint."

131 A legtöbb találkozás természetesen nem volt ilyen békés, a legenyhébb esetekben is kemény szócsatát vívtak a szembenálló felek; a csendőrök fegyvereik erejében bízva sokkal személyeskedőbb és bántóbb hangot ütöttek meg, mint hasonló helyzetben a műszaki közegek, egyáltalán nem szakmai jellegű volt ez a vita, hanem nagyon is komolyra ment: A sztrájkot „A szolgabíró fölírta, azután gyütt a vállalkozó is. Együtt, mán csak baj lett!... Korán reggel két katona meg két csendőr odarukkol: — Nagy Ferenc itt van? — Itt vagyok! — Gyüjjön, maj beszélünk magává! Hát azt a Boza Márton? — Az is itt van! — Persze, a jómadarak együtt vannak! Enynyit felet, csendőrőrmester vót. Kimék, aszondja a csendőr nekem: — Maga az a Boza Márton? — Igen, én vagyok. — Magára nagy panasz van: ara, amőre maga ement, a járót széthánta meg főlükte a talicskát. Aszondom: — Őrmester úr, de azonna mutassa meg azt a gazembert, aki eztet mondta! Persze, ű tanáta e! Az őrmester mindjá másra fordította a szót: — Na, aszondja, hát maguk nem akarnak dógozni? — Akarunk mink, de ezé a pízé nem dógozunk."

132 A csendőrségi taktika elsősorban a vezetők kiemelésére, elszigetelésére irányult, igyekeztek őket megfélemlíteni és a munkahely elhagyására bírni, a nagy tömeggel nehezen tudtak volna elbánni. Ez a taktikájuk nem mindig vált be. pl. a Békés megyei kubikosok egy-egy 131. Lovas Lajos 67 é. kubikos közi. Csongrád, 1952. 132. Boza M. közi.