Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

egy fegyver legyen a sok közül, míg másutt nem egyszer szinte kizárólagos forma volt.

119 Kubikon kevésbé kockázatos és egyszerűbb is volt a munkahely elhagyása — amely lényegében a sztrájk passzív formája — s csak ennek lehetősége híján szüntették be a munkát: „Ha ojan hejek vótak, hogy szorította a vállalat, akkor kíntelenek vótak ott maranni, de akkó strájkkal éltek."

120 A sztrájk rendszerint betetőzése volt a javítás, mérés vagy fizetés körül megindult harcoknak: „Slavóniában mondtuk a vállalatnak, nagyon gyöngén tudunk keresni, lögyön szíves, javítson! Egy némöt vállalkozó vót. Hát mennyit? Öt fillért kértünk köbméterjitű. Ű nem ád egy krajcárt se! — Vögye tudomásul, hónap röggel mán nem dógozunk! Vótak ott mindszentiek, szögváriak, vásárhejiek talán harmincan. Másnap röggel nem dógoztunk. Kigyütt: — Mi az, nem dógoznak? — Nem! Ha mögadja a javítást, dógozunk. Nem adja mög! Bemönt, főjelentett bennőnket, hogy sztrájkolunk. Másnap röggé ott vótak a kakasok, összeszedtek bennőnket, bekísértek Eszékre, a bírósághon. A bíró kérdezte: hová valók vagyunk? Mé nem dógozunk? Mer nem tudjuk biztosítani a jövő évi könyerünket. Azé sztrájkolunk, me mögtudtuk, hogy ű egy korona húsz fillért kap köbméterjitű, mink harmincöt fillért kaptunk. Hát ötven fillérön alól nem csináljuk neki."

121 A sztrájkot minden különösebb előzmény nélküli közvetlen ok is kirobbanthatta, ilyenkor imponáló volt az az egyöntetűség, amely szinte villamos feszültséggel töltötte meg a levegőt: ,,A morgás végighalad a töltésen. A mérnökök sejtik, hogy valami készül, de még nem tudják: mi. Egy gödörgazda azt kiáltja a töltés tetejéről: — Huja! A bokorba tartozó emberek megállnak. Aki tolta épp fölfelé a járón a talicskát, annak a közepén otthagyja. Az ásókat belevágják a földbe. És sorban, mint valamely elrontott sortűz ropogása, hallatszanak a kemény, rekedt szavak: — Huja! Huja! A munka zaja után ijesztő nyugalom áll be."

122 Rendszerint ilyen előzmények után került sor komolyabb összetűzésekre, amelyeknek a vállalati emberek megverése és más események 119. összehasonlításul 1. Takács J. i. m. 96—98., 100. stb. Legtöbb volt a századforduló idején, pl. 1905-re így emlékeznek vissza: „Nagy sztrájkok vótak akkor, úgyhogy a goréba csukdosták be az embereket Túladunán." Török S. közi. 120. Eke Pál 57 é. kubikos közi. Csongrád, 1952. Török S. így nyilatkozik: „Fizetni nem fizettek, hát sztrájkba léptünk." „Sztrájkoltunk ottan, mer a munka ojan vót, hogy nem lehetett csináni a víztül, csak kínoztuk". 121. Rácz Sándor kb. 63 é. kubikos közi. Hódmezővásárhely, 1952. 122. Tömörkény I.: Vízenjárók... 85.