Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

kosok összekülönböztek a mérnökkel. Éppen ott volt a vállalkozó cég egyik tagja, Deutsch Lajos is, azt hívták igazságtevőnek, aki a mérnöknek adott igazat. Erre a munkások felkapták az ásót és kettévágták a vállalkozó fejét. Deutsch Lajos ott maradt a gödörben. Ki volt a főcinkos a sok közül, zaklatás "dacára sem tudódott ki soha."

109 HARCOK FIZETÉSKOR A bérösszeg legtöbbször már a kifizetés előtt ki volt számítva, nem ártott azonban fizetéskor sem résen lenni, a keresményt ugyanis megterhelhették illetéktelen levonásokkal, vagy a korábbi harcok megtorlásául a munkaadók még ilyenkor is élhettek a bérvisszatartás vagy — csökkentés stb. lehetőségeivel. Ilyenkor már a kubikosok is sokkal kevesebb harci eszközt, cselfogást vehettek igénybe saját védelmükre, legfeljebb még jóval a munka befejezése előtt próbáltak előleget kicsikarni és a lehető legnagyobb titokban megszökni. A vállalkozók előtt ez a fogásuk azonban éppúgy ismert volt, mint pl. a babamagasítás: „Bekövetkezett a szombat. Megyünk, hogy majd pénzt kapunk, de az igazgató is gazember vót, mer gondóta, hogyha ád valami előleget, itt hagyjuk a munkát. Hát nem adott egy fillért se! A másik héten úgy tengettük magunkat ződbabba."

110 Ennek ellenére a kubikosok az előlegkérési ürügyek és fogások kitalálásában is elég leleményeseknek bizonyultak, egyik-másik sikerült cselükről szóló történet idők folyamán folklorizálódott : „Borzalmas hideg vót télen, nem lehetett dógozni. Jön ki a vállalkozó, mindjá kérték tülle az előleget. Aszondja: — Nem adok, me emennek! — Dehogy menyünk e! Sokáig ment az alku, me munkánk eggyáltalán nem vót, de pénzre szükségünk lett vóna. Persze senkinek se vót eszeágába se maranni! Végeredménbe adott két-két forintot, ez négy koronát jelentett. Odafordult az öreg Halászhó, av vót a bandagazda: — Na, és magát hogy híjják? Aszondja: — Kón Adolf. — Magát hogy híjják?... Sorba mindenki jó németes hangzású nevet mondott, Utójára rákerült az öreg Juhászra a sor. Akkó asszondja: — Igaz nevem Juhász József! (A többi mind más nevet mondott!) Evve aztán meg is mondta, hogy a többi hazudott."

111 E tréfás történetkét több változatban is lejegyeztem, ezek népköltészeti szempontból éppúgy figyelmet érdemelnek, mint az előzőleg idézett többi epikum: az élményelbeszélések, „igaz történetek" műfaji csoportjába tartoznak, többé-kevésbé kerek szerkezetűek és jó a stílu109. Kiss L. i. m. 122. 110. Kispataki P. közi. 111. Túri István 52 é. kubikos közi. Csongrád, 1952.