Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

suk is, tartalmi szempontból pedig feltétlenül dokumentum-jellegűek. A fizetéssel kapcsolatban szokták aktualizálni az egyszeri mérnök esetét is, aki a verés után kifizette titkos zsebéből a kubikosokat. A kubikosok részéről külön óvatossági rendszabályokra volt szükség az esetben, ha már a méréskor komolyabb összetűzés történt: Az egyik bandagazda bement a pénzéit: „Hát osztán vót egy barátom, jó agyas (erős) gyerek vót. Hallottam, hogy sokat főpof óztak, kilüktek. Mondom neki: — Gyere be, aztán majd adunk mink annak! Vót egy görbe bicskám, a zsebembe tettem kinyitva... No, oszt mikó bementem, aszondom a kolegának: — Állja ideki! Maj ha zaj lessz, gyere be! Odaadom a cédulát, a pénztárnok kiolvassa a pénzt, egy forinttá kevesebb. Aszondom neki : — Az egy forintot tán a zsinegre- hattá, hogy fölakassza magát? Adok még rá egy forintot! Aszondja: — Ne járjon a szája, me úgy jár, mint a többi! Mondom: — Ide vele, de nekem mutassa meg, hogy hoj járt a többi! Aszondja a mérnök ere: — Fizesse meg az embernek, mer ennek jár."

112 A szervezkedés iskolapéldájaként emlegetik ma is egyik sikeres bérharcukat és méltán! A két háború között a csongrádi kubikosok egy Somogy megyei földesúrnál dolgoztak, aki hétről hétre csak hitegette őket, de egyáltalán nem fizetett. Végül is a kubikosok szerszámokkal felfegyverkezve körülvették a kastélyt, elálltak az ajtókat, kapukat, elvágták a telefonvezetéket. A bandagazda néhány társával behatolt az épületbe és szobáról szobára kergette az urat, aki sarokba szorítva végül is kénytelen volt fizetni. Az esetet az egész cselédség végignézte, de senki nem sietett ura segítségére.

113 A kubikosok fizetés idején tanúsított magatartását az szabta meg. hogy az előzetesen megállapított összeget hiánytalanul kézhez kapták-e vagy sem. Ekkor is minden fillér hiányért éppoly késhegyig menő harcok dúltak, mint a mérés körül, tisztességes fizetés esetén viszont teljes volt a rend és a nyugalom. Erre vonatkozólag tanulságos egy csongrádi kubikosbandának két egymás után történt esete: 1. Az 1930-as években Tíszapolgár—Tiszacsege közt nagy gáterősítési munkálatok folytak. Fizetéskor meg akarták őket rövidíteni, s ebből éles szóváltás keletkezett; a bandagazda bicskát rántott és bicskahegyen hajtotta maga előtt a vállalkozót. Megfélemlítésül végigjáratta vele azt a rendkívüli hosszú és meredek tolódeszkát, amelyet a kubikosok maguk között hálálj árának neveztek. Végül is arra kényszerítette, hogy fülehallatára telefonáljon pénzért. Persze a csendőrség beavatkozása lett a dolog vége és a csongrádi bandának el kellett hagynia a munkahelyet. 2. Másodszorra a hortobágyi halastavak építésén vállaltak munkát, de „rossz" hírük megelőzte őket és a vállalkozó csak úgy mert nekik 112. Boza M. közi. 113. Legrészletesebben Nagy Ferenc 55 é. kubikos mondta el, Csongrádon, 1955-ben.