Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Aszondja a két társam: — Minek szótá? — Az anyja szentségit) hát ne raboljon meg bennünket! Vettem az ásót a vállamra, aztán utánnakajátok: — Megállj, te kapcabetyár! Megát a mérnök, odaérek. Nem szúrtam tovább az ásót, mint egy öt centlire a cipőjihő: — Nézd, az anyád ide-odáját! Ide temetlek, ha e nem végzed a munkát! Aszondja: — Kimék. — Ki is kő gyünni! Hajtottam vissza: ment előttem, én meg utánna az ásóvá. A többi meg nézte: — Nézzétek — aszondja — mán kib...ik a mérnökkel! Mikó gyün fő a mérnök, hát bolondjábú még tizenöt köbméterre többet mért, mint ami a gödörbe vót."

104 Az osztályharc éleződésének törvényszerűségei — mutatis mutandis — kicsinyben is érvényesültek: a kubikosok akciói nem mindig maradtak meg a szócsaták keretei között, hanem sokszor tettlegességre is sor került: 1. „Eggyet azé vertem meg, mer nem jó mért. A gödörbe kiszámította, mennyi vót és kevesebbett számolt, mint mink. Aszondtam neki, hogy : — Mérjen újra mérnök úr, ennyi van benne! Aszonta: ű nem mér! Felment egy nagy besungon, felmentem utánna, lehajítottam a gödörbe és az ásóvá ráhántam. Gyütt értem két csendőr, bekísértek a barakhó. Ott meg a csongrádiak körűbelű százan ásóvá vettek körű bennünket. Négy csendőr vót meg egy tiszthe

jettes. Nem bántottak bennünket, de akkor csak azt fizették nekem, akit ű mért nekem elsőbb."

105 2. „Ottan egy kicsit csalni akart a mérnök, összetűzött a mi bandagazdánkkal. Vót a kanális fenekin vagy negyven centis víz. Megkapta a mérnököt, magára rántotta és mind a kettő bele a kanálisba! Nyomkodta a vízbe a fejit. De osztán onnan menni is kellett a kubikosoknak.'*

106 A harc kíméletlenségére jellemző, hogy végsőkig kiéleződött helyzetekben meg is ölhették a mérnököt, a vállalkozót vagy más műszaki közeget. A gyilkosságban semmi szerepe nem volt a felbujtásnak vagy bűnözési hajlamnak, amint ezt a polgári gondolkodású megfigyelők hangoztatták,

107 kizárólag a bérharcnak: „Lelkiismeretlen vállalkozó van elég. Igaz, hogy agyonütött is volt már elég. Ez a lelkiismeretlen ember, mielőtt agyonütötte válna, minden módon sarcolja a népet, mely neki dolgozik és kényelmes jövedelemhez juttatja őt."

108 Még ilyen végső esetekben is diadalra jutott a szolidaritás: „A szabályozási munkák legnagyobb része a Deutsch testvérek szegedi vállalkozóé volt. A Bégánál történt, hogy a kubi104. Boza M. közi. 105. Dancsó A. közi. 106. Bartucz A. közi. 107. Cserzy M. i. m. 173—182. 108. Munkáspanaszok i. h.