Détshy Mihály: A gyulai veduták kérdése (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 18. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

A GYULAÏ VEDUTÄK KÉRDÉSE Közép- és reneszánszkori váraink a török háborúk, majd a Habsburg-elnyomás alatt nagyrészt rombadőltek. A török hódoltság előtti állapotukat azonban legtöbb esetben XVI. századi, részben műszaki jellegű, részben pedig szemléltető ábrázolások, látképek vagy veduták megőrizték számunkra. Előbbiek mérnöki tervrajzok, melyeket a császári haditanács megbízásából az erődítések tervezésére a helyszínre küldött, többségükben olasz származású hadmérnökök készítettek, és ma a bécsi hadilevéltárban találhatók. E rajzok nagyrészt alaprajzok, melyeken a mérnökök a várak akkor felmért állapotát rögzítették, egyben — rendszerint színezve — az általuk tervezett és javasolt korszerű bővítéseket és erődítéseket is feltüntették. Ismerünk műszakias nézeíi ábrázolásokat is, mint például Giulio Turco hadmérnök virtuóz és valósághű vázlatait, melyeket felmérési alaprajzai szemléltetőbbé tételére készített 1569-ben számos dunántúli várunkról. Végül ismerünk szintén műszaki jellegű és rendeltetésű madártávlati ábrázolásokat, melyek kevésbé tárgyuk valósághű és fesiŐi ábrázolására, mint inkább a várak meglévő és tervezett erődítéseinek, bástyáinak és árkainak, továbbá az őket környező terep domborzatának szemléltetésére szolgálnak. E mérnöki rajzok egy-egy példányban a haditanács számára készültek, rendszerint a tervező mérnöktől származó helymegjelöléssel és magyarázó feliratokkal, melyeket a szakértők megjegyzései és javaslatai egészítenek ki. Ismerjük néhány tervrajz másolatait is, melyeket mérnökök és tanulók mintákul rajzoltak le maguknak. A csak szemléltető ábrázolások, látképek többnyire földrajzi és történelmi tárgyú könyvekben, a XVI—-XVII. században rendkívül elterjedt kozmográfiákban és kronológiákban, továbbá újságszerű röplapokban, fa- vagy rézmetszetekként nyomtatásban maradtak ránk. Készítőik általában nem jártak a helyszínen, és nem mérnöki pontosságra, hűségre, hanem érdekességre és festőiségre törekedtek. A rendelkezésükre álló mintaképet, esetleg helyszínen készült vázlatot vagy mérnöki rajzot tetszésük szerint, leírások alapján tájképszerűen kiegészítették, táborozó vagy éppen ostromló seregekkel népesítették be az illusztrálandó szövegnek megfelelően.