Détshy Mihály: A gyulai veduták kérdése (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 18. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
A mérnöki rajzok általában megbízható forrásoknak tekinthetők, és legfeljebb annyiban térnek el a ma még látható vagy feltárható építményektől, amennyiben tervezett részeik módosítva vagy egyáltalán nem készültek el, vagy pedig későbbi építkezések során megváltozott az ábrázolt vár régebbi elrendezése és képe. Néha a rajzok nem azonosíthatók, mert feliratuk hiányzik, vagy utólag hibás felirat került rájuk. A könyvillusztrációk már kevésbé megbízhatóak, mert mesterük többnyire nem ismerte a helyszínt, gyakran nem jutott hiteles mintaképhez, esetleg többszörösen átmásolt és eltorzított mintát másolt és egészített ki, vagy éppen csupán a könyvbeli leírással többé-kevésbé összehangolt, sematikus képet készített. Ezért a könyvillusztrációk — ha ugyan feltűnő hasonlóságot nem mutatnak az ábrázolt objektummal — sokszor képzeletbeli ábrázolásoknak minősülnek. Néha alaposabb vizsgálat során esetleg tisztázható származásuk, más épületről készült hiteles ábrázolás másolatának, és így igen fontos forrásnak bizonyulnak. Ez derült ki kutatásaink során Gyula várának több XVI—XVII. századi ábrázolásáról is. Gyula váráról a XVI. századból a bécsi hadilevéltárban egy mérnöki alaprajz, könyvekben és más nyomtatványokban pedig több faés rézmetszet maradt fenn, mely utóbbiakat a XVII. században sokszor több-kevesebb változtatással lemásoltak és reprodukáltak. A mérnöki alaprajz Paolo Mirandola olasz hadmérnöktől származik, aki 1561-ben, egri működése után a haditanács utasítására érkezett a török által veszélyeztetett Gyulára. Tervével 1562 márciusában utazott vissza Bécsbe. Ez a rajz híven ábrázolja a várat, egyben feltünteti az építész által javasolt és 1566-ig, a vár elestéig részben elkészített erődítéseket. A fa- és rézmetszetek zömmel a vár 1566. évi ostromát és elestét ábrázolják. A másolatok révén tekintélyes számú látkép, veduta hasonlóság alapján négy típusba sorolható. Egyik típus teljesen sematikus, valóságábrázolásra nem is törekvő kép, melyen négyszögű, hat olasz rendszerű bástyával erődített vár látható. Hasonló ábrázolásokkal más váraink, így többek között Eger vára korabeli metszetanyagában is találkozunk, és ezeket csak a mindenkori címfelirat különbözteti meg 1 . A második típust Mathias Zündt német mester 1570 körüli metszete képviseli. Ez — bár nyilvánvalóan szemtanúktól kapott leírás alapján készült — több-kevesebb hasonlóságot mutat a hiteles ábrázolásokkal. A harmadik típus őse Domenico Zenoi metszete (1. ábra), mely Giulio Ballino 1569-ben kiadott, város- és várismertető művében jelent meg, és amelynek több másolt variánsát ismerjük. E metszet-