Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
már megvizsgált terhelő adatok miatt, megvesszőztetni határoztatik, írásba foglalt fogadást tevén arra nézve, hogy azon esetben, ha jövőre is hasonlókat gyakorolni merészkednék, magát a megérdemelt büntetésnek aláveti.* Barnánénak is akadí két tanúja, kik tisztázására hitet tettettek, s így megszabadult a veszedelemtől. 1717. május 28-án Nadányi Miklós szolgabírót és Kis Ferenc esküdtet Gerlán találjuk. Ezt megelőzőleg, már folyamatban volt Harcsás Istvánné sz. Alafy Erzsébet, egy jómódú s tekintélyes geriai lakos neje ellen a bűnvizsgálat, kuruzslás és nyilvánvaló boszorkányság miatt, de elegendő bizonyítékokat nem találtak 24 . A már jól ismert kérdésekkel fordultak a tanúkhoz: 1. T. L. H. a Tanú Harcsásnénak nyilvánvaló Boszorkányságát? 2. Ha valaha valakit meg fenyegetett volna a fenyegetés után vesztés vagy kötés esett volna rajta, és varázslását, Babonálását, ördögi mesterségét? 3. Mit tud felőle minden dolgait mongya meg és kit tudna jó Tanúknak lenni? 1. Irázi György 36 éves vári lakos: »Bornyu Pásztor voltam a Nyikos ollyában deleltek a Bornyuk a melegben. Harcsásné Nyikoséknál lakott, ki gyün a Házból, Az Ház végénél Méh kosárnak való nyaláb vesszők voltának, azokból egyet fel vesz Harcsásné, meg csapja a Kertész bornyát velle, a Bornyu mindgyárt el szalad Békis felé meg vissza és verte magát erőssen a földhöz, ugyan akkor éczaka megdöglött, öreg Kertész János azt mongya más nap nekem, no megdöglött a Bornyu. Én azt mondom: Láttam valami Jelenségét. Azt mongya Kertész János: Bizony ollyan volt annak a teste mint a Tört Szén. 2. Kertész István 25 éves geriai lakos: Tavaly tavasszal éczaka az ágyban feküvén Feleségestül az Házba ben, semmit sem aludtam, egyszer csak nagy zörgést hallok, az ablakon nigyen bejünek Kis Istvánné, Rókáné. Harcsásné, az Herczeg vén napa legutoljára jött be, s a fejem feliben állanak mind a nigyen, Ezt mongyák: Igen szeretik ezek egymást vegyük el tülle a feleségét. Én arra megölelem a Feleségem s fel költöm, Fel kelvén, a Feleségemmel együtt kifutunk az ajtón, hogy nagy zörgéssel kimentek had Láthassuk őket, de nem láthattuk.* A per letárgyalására a törvényszék 1718. január hó 27-én Gyulán összeült ifjabb Csipkés Komáromi György Békés megye rendes alispánjának elnöklete mellett Nadányi Mikló;, Kis Ferencz, Szűcs Mihály, Szőke Mihály, Jenéi Ferencz, Sztrobai János, Bécsi István, Ábrányi György, Csarnai Ferencz és Hajdú János.
