Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Egyébként más halálnemmel is büntették a boszorkányokat; általában halálbüntetés várt rájuk. ^Akármilyen eltérőek voltak egymástól a népek és az országok nézetei és érdekei: a boszorkányság kérdésében egy és ugyanazon vélemény uralkodott mindenütt, t. i. hogy vannak boszorkányok és hogy azok halállal büntetendők.-"

2 ^Németország majdnem minden részében dühöngött a boszorkányüldözés: magában Tierben 7000 szerencsétlen esett áldozatul a balhitnek. Nem áll jobban a dolog Franciaországban sem. Toulouseben egy napon 400 boszorkány végeztetett ki. Remyben dicsekedett egy bíró, hogy 16 év alatt 800 boszorkányt ítélt el. Párizsban az áldozatok száma óriási. Spanyolországban oly mély gyökeret vert a boszorkányság a nép hitében, hogy az utolsó kuruzsló 1780-ban égettetett el. Olaszországban Como vidékén egy évben a boszorkányság gyanújában 1000 személy hurcoltatott halálra. Ugyanaz történt Flandriában, Savoyában és Svájcban is. Genfben 3 hónap alatt 500 boszorkány végeztetett ki. Svédországban 1670-ben a boszorkányság miatt 70 személy jobbára máglyára iteltetett.-«

3 Hazánkban I. István és I. László törvényei vegyes bírósághoz tartozónak rendelték a boszorkányságot, részben pedig az egyházi hatóságokhoz. Később már a világi hatóságokhoz utasították. Büntetésük, mint fentebb már említettem, a halál volt. És pedig, ha a bűntett kártétellel volt kapcsolatos, akkor nyilvánosan elégették. Ha károsítás nem történt, a büntetés annyiban enyhült, hogy elébb a fejét vették, s csak hulláját égették el. »Szabadsag vesztés is szerepel a büntetés között. Rövidebb ideig tartó szabadságvesztést jelentett a kaloda, a nyakvas is, melyben délig vitték az egyik vádlottat, mert életével másokat megbotránkoztatott. A száműzetés örök időre, vagy egy bizonyos terminusra szólt. A száműzetést komolyan vették és be nem tartását halállal büntették. 1719-ben az ügyész tűzhalált kért egy boszorkányra, mert a városban találta, bár száműzték. A vádlott azzal védi magát, hogy a csizmájáért jött vissza. A tanács ezt el is fogadja, de komolyan figyelmezteti, hogy ha mégegyszer a városban találják, megégetik. A büntetések között gyakran szerepel az eklézsiakövetés, amely egyházi eredetű.-*/' Nálunk különösen a »XVI. századtól kezdve vált nagyobbméretűvé a boszorkányüldözés^

5

. Nemcsak a megyei és városi törvényszékeken folytak elég gyakran a boszorkányperek, hanem a pallosjogú úriszékek is (földesúri bíráskodás) bőven kivették részüket a boszorkányok üldözéséből

6

. Az is gyakran előfordult, hogy: »a boszorkány, a hatóság hallgatólagos beleegyezésével, a nép dühének esett aldozatul-«

7

. Sőt arra is van elég sok példa, hogy maga a nép ítélkezett a hatóság tudta nélkül. Bizonyítja ezt négy stubicai paraszt ellen 1756-ban Horvátországban