Csatári Dániel + Veress Endre: Veress Endre emlékezete + Báthori István habsburg-ellenes politikája (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Veress Endre: BÁTHORY ISTVÁN HABSBURG-ELLENES POLITIKÁJA

teményes földek Jetaposását, kijelentvén azt is, hogy »senki házat, falut, templomot ne égessen, parasztságot, gyermeket, papot, aszszonyi állatot meg ne öljön, se rabbá ne tegyen!« Külön ki kell emelnünk vallási türelmességét a zsidókkal szemben is. Ismerjük egyik rendeletét 1581 őszéről, amelyben a vilnai zavargások után megállapítván, hogy »mivel a történelem is azt mutatja, hogy ahol a hitet erőszakkal terjesztik s tűzzel-vassal, nem pedig oktatással és jó erkölcsökkel, ott sok vér ömlik és jogtalanság támad«, megtiltotta az ottani római katolikusok erőszakoskodását az evangélikusokkal szemben, »bár óhajtanám, hogy az egész világ egyvallású legyen s a katolikus hitet vallja, mégsem akarok senkit erőszakkal e hitre téríteni, mert minden hitet és lelkiismeretet a mindenható Isten ítélőszéke elé utalok s nem tűrök semmiféle üldözest«. Ebben a felvilágosodott szellemben uralkodott már Erdélyben is, csupán a szentháromságot tagadó unitáriusokat nem szenvedhette a miatt, hogy a gyermekeket nagykorukig nem keresztelték meg. A vilnaihoz hasonlóan nevezetes egy másik türelmi rendelete is, amelyet erdélyi uralkodása elején adott ki egy zsidóüldözés alkalmával, kijelentvén, hogy »a zsidókat igazságtalanul vádolják keresztény gyermekek megölésével s ezért az, aki ezt a rágalmat továbbra is hirdeti, fejével lakold. István tizennyolc éves, megfontoltan gondolkozó ifjú volt, amikor látnia kellett, miként vették ki Izabella királyné kezéből a Ferdinánd királlyal kötött szerződés alapján a koronát, hogy az — a királyné jóslata szerint •— többé magyar férfi fejét ne illesse s hogyan kelleti elhagynia Erdélyt, amelynek külön fejedelemséggé válása pedig az ő nevéhez fűződik. Látnia kellett kortársaival azonban azt is, hogy az ország uniója az anyaországgal nem történhet meg (amit György barát éveken át hirdetett), sőt Castaldo tábornok éhes német és spanyol zsoldosai mindent elpusztítottak, rabolva és dúlva, amerre csak eljutottak. A megrémült nemesség visszahúzódott udvarházaiba, igyekezvén megvédelmezni vagyonát, miután semmi segítségben nem részesíté őket a két kinevezett vajda: a padográs ecsedi Báthory András és a hős egri Dobó István, akiket a bécsi udvar pénz és sereg nélkül küldött be s így természetesen semmi tekintélyük sem lehetett. Mivel az elégedetlenség egyre nőtt, a nemzeti párt hatalma pedig napról napra gyarapodott, öt évi gyötrődés után megváltak helyüktől. Elhagyta Erdélyt maga Bornemissza Pál püspök is, pedig rövid ott tartózkodása idején úgy megszerette, hogy könny hullatva vonult ki belőle. Hamarosan maguk Ferdinánd császár legodaadóbb hívei is belátták, hogy Magyarországot a császár számára számbavehető segítség nélkül nem tarthatják meg a török hatalmával szemben. A porta