Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)

Más módja: gyenge rántás, ecetes víz, hal. Szokták paradicsomlevesbe is főzni. Mikor forr a paradicsomos rántás, beleteszik a halat. Aki szereti a halat, az a leves után külön eszi. Csuka leves. Paprikás rántást készítenek, feleresztik, mikor forr, beleteszik a hagymát és a halat. Egyet forr és kész. A paprikást ugyanúgy készítik, mint a húst. Zsírban hagymát pirítanak, rá paprikát, aztán a halat, kevéske vizet öntenek rá. A csukát, süllőt és orsóhalat kicsit tovább főzik, a többit éppen csak felforralják. A paprikást eszik magában, kenyérrel, tarhonyával, esetleg rizzsel. A doboziak csak a fenti készítésmódokat ismerik. A szövetkezeti halászok azonban már eltanulták a tiszaiaktól a halászlét is. A csongrádiak szerint nincs rosszabb, mint a zsírral főzött hal, ők csak halászlének készítik. A megtisztított halat nem mossák ki, vérét is belefőzik. Egyszerre teszik fel a vizet, sót, hagymát, paprikát, halat, annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Ajánlatos mindjárt forró vízbe tenni, mert akkor a hal húsa nem fő szét. Másfél-két óra főzés kell neki lassú tűzön. Minél tovább fő, annál ízletesebb. Kérdés, hogy miért nem ismerik a régi dobozi halászok a halászlé készítését. Hogy erre válaszolni tudjunk, ismerni kellene a hal elkészítési módok földrajzi elterjedését is. Eddigi gyűjtéseink alapján felvetjük a lehetőségét, hogy ennek az egyszerű főzési módnak talán a vízi élet, vagyis a huzamosabb ideig való szabadban tartózkodás az oka, ahol fokozatosan takarékoskodni kell a zsírral és edénynyel. A doboziak naponta hazajártak, a főzést az asszonyok végezték, akik más vidéken is szeretik zsírral főzni a halat, még akkor is, ha férjük zsír nélkül készíti. Ez csak feltevés, a további kutatások fogják megdönteni, vagy igazolni. Míg volt, a rákot is főzték. Elevenen tették fel hideg vízben a tűzre, úgy főzték meg. Csak azt a kis húsát ették meg, ami a tokjában volt. Halászélet Nemcsak a szerszámok és fogásmódok, de a halászok élete is sokat változott az idők folyamán. Mint már az első részben utaltunk rá, a régi halászok jórészt földművelésből éltek, vagy napszámosok voltak, és csak esténkint jártak le pókászni a Kerezsbe, vagy nagyhalászainál segédkeztek. A halászat mellékkeresetük volt.