Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)

Egyik 80 éves adatközlőnk földműves és méhész volt, esténkmt pókászott a kert végében. A másik lóval kereskedett, napszámba járt, csak mikor nagyhalászat volt, hívták el. Esténkint pókászott. A harmadik ács volt, de 53 éven át pókászott. A bérlők is csak mellékesnek tekintették a halászatot, mint azt már előző adatokból láthattuk. Más volt a helyzet a tiszaiaknál. Ezek főfoglalkozásuknak a halászatot tartották, lakhelyüket is áttették a halászat miatt. A bérlő rendszerről és a szövetkezetről az első fejezetben már beszéltünk. Ezt kiegészítjük még az alábbiakkal. Gyűjtésünk idején a szövetkezetnek 50 tagja volt, közös szerszámokkal. Míg a bérlők idejében a halat kereskedő szállította el Gyulára, Csabára, Dobozra hordókban, vagy a halászok vitték be kasokban a Gyula alatti bárkára, most saját üzleteikben értékesítik, a felesleget pedig Budapestre szállítják. Míg azelőtt minden este hazajártak, most otthonuktól néha 50—60 km-re is halásznak, egész héten vagy a közeli tanyákon, vagy a leponyvázott ladikokban alusznak, és csak szombaton utaznak haza. 1951 őszén nem is tudtak hazaköltözni, mert útközben befagytak a ladikokkal. Két hónapig is halásznak egy-egy területen. A parton rövid karókat ütnek le, körül tapasztják, ráteszik a bográcsot és úgy főzik a tarhonyát, laskát, krumplit, egész heti menüjüket. Tejet a közeli tanyákon vásárolnak reggelire. A halászok között sok az idős, csak kettő van 40 évnél fiatalabb. Ennek oka, hogy a múltban inast nem nagyon vettek fel, mert sok volt az OTI, a kereset 33%-a, ezt nem birta a halász. Most is inkább a családtagokat veszik fel, de a fiatalok nem szívesen mennek halászni. öltözékük hasonló a helybeli parasztokéhoz. A 30-as években kezdték felcserélni a régi, térden alul érő, oldalt varrott bőrcsizmát a gumicsizmával. A bőrcsizmát naponta kenték disznózsírral, így vízhatlan volt. A halászattal kapcsolatban hiedelmeket alig találtunk. Tiltott napról sem tudtak, csak tilalmi időről. Ha szerencsét kívántak, nem volt fogás. Ha álomban halat láttak, szerencséjük volt. Abból kiindulva, hogy Arany János víziembere a Körös halászainak hálóit tépte és csomózta össze, adatközlőinktől minden esetben érdeklődtünk a víziember felől, de nem sok eredménnyel. Az egyik hallott ugyan félig ember, félig hal alakú lényekről, de a Körösben nem tud ilyenről.