Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

toltak (3. ábra). A vállára egy teljes fekete báránybőrgallért tettek. Ezeket a bőröket Brassóból hozatták 10 darabos kötegekben. Egy kötés 16—18 korona volt. A gallérbőrön rajta maradt a bárány lába és a farka. 3. ábra. A kocsiravaló bunda aljszegése. A bundát a vócoknál vócokvarrással, vagy más néven össze-viszszavarrással, a szegőt hajráütéssel varrták. A szegőt a felette levő rozmaringos irhához és a bundához különböző díszöltésekkel erősítették. Ilyen volt a fogasolás, a szarkaláböltés, a forgatás, a pettyezés és a cirmozás (3. ábra). A rozmaringos irha a felső almázott, vagy vízfolyásos szélét irhovála,ssal (irházó öltéssel) varrták le. Az ünneplőbundák báránybőrből készültek, ezek csak úgy futották ki a bunda hosszát, ha meghagyták a kopaszát is. Ezeket a kopasz részeket aztán pőszölni kellett, vagyis szőrös bőrrel beborítani. Voltak olyan kényes gazdák, akik 24 bőrből parancsoltak bundát, pőszölék nélkül. Ez aztán a 100 forintot is meghaladta. Átlagosan a szép ünneplőbundák 60 forintnál kezdődtek.