Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

A mai emberek már alig-alig emlékeznek a régi díszes subákra. A legidősebbek is jó, ha inaskorukban, az 1900-as évek körül tanúi voltak készítésének. A virágos, ünneplő suba felett eljárt az idő, divatját múlta, a posztókabát váltotta fel. De maradt és továbbélt a kocsiravaló, vagy szekerező bunda. Ez nem báránybőrből, hanem erősebb, nagyobb juhbőrből készült. Az egyszerűbbek kiteltek öt-hat bőrből. Az ötbőröshöz egy váll. egy elej, két oldal és egy hátbőr kellett. Az ötödik bőr a gallér volt. A hatbőröshöz egy váll, egy elej, két oldal és .két hátbőr kellett. Ilyenkor a hátbőr közepe egy egész bőr volt, amelyhez két oldalt egy-egy félbőrt, az ú. n. hasítást toldták. Persze voltak módosabb, nagyobb, 8—12 bőrből készült kocsira való subák is. Ezek aztán már két lovat is teljesen betakartak. »Egyszer megállt előttünk két szép herélt lóval az öreg Petrás — emlékezett az öreg Lapij szűcs. — No — azt mondja —, látja ezt a két lovat? — Látom! — mondom. — Jó két ló! — Bunda kell nekik! Csak néztem. — Olyan bundát csináljon nekem, amelyik keresztül éri őket úgy, hogy a farát is teljesen takarja! — Meg lesz! Csak béres legyen hozzá! — Hogyhogy? — Aki át bírja vetni a lovakon. -— No Márton, hallod? — szólt oda a kocsisának. — Nem fog ki rajtam. — A bőröket én adom. Üljön fel mester uram, válogassa ki! Hányja fel a kocsira, aztán vissza is jöhet vele. El is készült. Szép volt a lovon, de a gazdáján még szebb.« A szekerező bundákat nem virágozták. Egyedüli díszük a szép fekete gallér és az aljaszegés, a rozmaringos irhával. Ez olyan volt, mint az ünneplő bundáké. Mind az ünneplő, mind a szekerező bundáknak négy-öt cm magas álló nyaka volt, kétszeres fekete báránybőrből. A szekerező bunda 20—40 Ft-ig ment. Ornamentika. Sajnos, a szarvasi suba ornamentikájára nem térhetek ki olyan mértékben, mint az szükséges lenne. Ugyanis nem sikerült felkutatnom ünneplő subát. Így csak az elbeszélésekre és Lapis Pál mintakönyvére vagyok utalva (II—IX., XII. Tábla). Főleg a színezésre nincsenek adataim. A szarvasi bundák is, mint általában a más vidékiek, egységes, jól átgondolt kompozíciójukkal hatnak. Legfőbb ékessége a vállbőrön elhelyezkedő bokorvirágos, folthatású hímzés. Ha összehasonlításokat teszünk más vidékek subavirágozásával, azt látjuk, hogy közös tőről