Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

— Hát igen! Csak nem lehet azt elfelejteni! — fejezte be emlékezését a bundáról az öreg Lapis Pál. A bunda szabására, varrására nem terjeszkedem ki teljes részletességgel. Itt is a hagyományos bundaszabás él. Csak a lényeget mondom el röviden. A ruhadarabok szabás-varrásának, harasztolásának, virágozásának dandárja a lámpagyújtással következett be, Kisasszonynapján, szeptember 8-án. Ekkor a mester jó vacsorát készíttetett a segédeknek meg az inasoknak. Bor is volt bőven. Ettől kezdve késő estébe nyúlt a műhelyi munka. így ment tavaszig. Szent György napja táján volt a lámpaoltás, ezután már nem dolgoztak, csak esteledésig. Ennek az örömére ilyenkor a segédek fizették a vacsorát. A subának több fajtája volt. Az elejét, az ünneplőket irhás subának nevezték. Ebben jártak templomba, a piactéren is ebben graszszáltak a gazdák. A jómódú szarvasi tót gazdák éppen olyan kevélyen viselték, mint a szentesiek, vagy a vásárhelyiek. Nem hiába mondták gálasubának, tekintélyes ruhadarab volt. 12—16 bőrből készült. Kiterítve meghaladta a félkört. Az alja kerülete majd a három ölet. Eleje, hátulja, de még inkább az oldaltányérja virágokkal volt kiharasztolva. Nős emberek viselték, legénysorban levők nem igen. Bár lehet, hogy a megfakult emlékezés csal, hiszen a leánykérő módos legénynek a gálasuba volt más vidéken a főékessége. A szomszédos nagykunsági bundáktól abban különbözött, hogy míg azok kötözött aljúak voltak, a szarvasiak és általában a békésiek simaaljúak. Persze a színes szegőirha és felette a rozmaringos irha itt is kihangsúlyozta a kontúrokat. A kunsági bundákon, de általában országosan a válltoldás takarására széles keresztirha fut a váll alatt körben, a hosszanti toldásokat pedig dekoratív jellegű keskenyebb szálirhák takarják. A békési subáról mind a keresztirha, mind a szálirha hiányzik. Helyette a toldások közé piros vócokat tesznek, amelynek szintén dekoratív hatása van és kihangsúlyozza a suba szabásvonalát. Szabásban megegyeztek. Egy 12, illetve gallérral 13 bőrös gálasuba szabása a következő: 1 vállbőr, 4 elej, 4 oldal, 4 hátuljbőr. Vállnak az erős bőrt választotta, hogy jobb legyen a tartása. A nyakkivételtől a vállszélig az úgynevezett váll folt irhával meg is erősítették. Az összevarrandó széleket lecsaplizták, vagyis beendlizték, hogy ne nyúljon, ne legyen az összevarrás hullámos. Először összetoldozták az elej-, hát- és oldalbőröket. A toldások közé piros vócokot tettek. Aztán kiharasztolták. vagyis gyapjúfonallal kivirágozták és csak úgy varrták a vállbőrhöz, előbb az elejt, majd a hátat, végül a két oldalát. Az így összeállított subát körülvágták, vagyis az alját egyformára kerekítették. Körülszegték fehér, de inkább piros irhával, e fölé jött a bunda alján a rozmaringos irha, melyet felvarrás előtt harasz-