Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

KÉSZÍTMÉNYEK A suba A szarvasi szűcsök, éppenúgy, mint a más vidékiek, mindenféle bőrruhadarabot készítettek. De mégis subáikról voltak nevezetesek. Az öreg Lapis Pali bácsi így emlékezett: Régen subát készítettünk legtöbbet. Édesapámnak három segédje volt. Száz suba mellett jó, ha eladtunk öt-hat mellényt. Az irhás subának erre mindenfelé divatja volt, ha csak öt-hat subát adtunk el egy vásáron, az már nagyon rossz vásár volt. A jó őszi vásárokon elment 15—20. De volt is becsülete a mi bundánknak. Aki egyszer nálunk vett, másodszor is visszajött. Édesapám mesélte: Jön egyszer egy szentesi zsírosparaszt. Szép nagy bunda volt rajta. Azt mondja: — Nézze körül ezt a bundát, aztán adjon egy különbet! Nézi édesapám, látja, hogy igen jó készületű. — Jobbat nem adok, csak ilyet. Ez is Lapis bunda. Édesapám készítette. — No, látom ráismer az apja munkájára. Ha maga is tud ilyet, lökjön egyet a vállamra. Le is akasztott egyet. A legjobb bőr volt. Csak úgy ragyogott a fekete báránybőr gallérja. Virággal is úgy ki volt hányva, hogy megakadt a vásári nép szeme rajta. •— A szentesi torony se áll különbül, mint gazduram ebben a bundában. Ügy látszik fogott a dicséret. Le se tette többet. Szokásból ugyan még alkudott, de nem nyűgösködött. Kifizette a 100 forintot. 16-bőrös suba volt, majdnem egész kört tett ki. Megvolt az alja kerülete vagy 3 öl.